Erdő méllye

A mai nap sem különbözik a többitől Forks-ban. Borús az ég és esik az eső. Csak a szokásos. miután minden dolgommal végeztem úgy döntöttem kimegyek az erdőbe. Úgyis rég voltam már a természetben és sötétben is visszatalálok, mert ismerem, mint a tenyerem. Bolyongok az erdőben és egyszerre csak zajokra leszek figyelmes. Fülelek, hogy hol lehet a forrása, majd mikor megtalálom elindulok az irányába. Egy lányt pillantok meg, aki, ha jól látom eltévedt. Mivel vérfarkas vagyok csak egy szál pólóban jöttem el és egy farmerban, pedig szerintem elég hideg lehet a levegő, hisz a lányon kabát van. Óvatosan mögé kerülök és megpróbálom nem megijeszteni.
-Helló, ha jól látom eltévedtél. - teszem a kezem a vállára, remélve, hogy nem fog összeesni a sokktól.

Abban a hideg és nyirkos erdőben hirtelen egy meleg kéz termett a vállamon.
Majd kirázott a hideg mikor megláttam hogy egy idegen srác van mellettem.
Mit tegyek?Azt mondta hogy "ha jól látom eltévedtél" és igaza van.
Nem tehettem mást, lenyugodtam és próbáltam higgadtan válaszolni.
-Én eltévedni, dehogy....Csak ismeretlen a környék!
Nah ez szép még soha életemben nem jártam itt és azt mondom neki hogy nem tévedtem el.
Tiszta agyrém vagyok.
Leültem egy fatövében és onnan figyeltem a srác reakcióit.

A lány azt mondta, hogy nem tévedt el, de abból, hogy habozott egy picit egyből leszűrtem, hogy füllent.
-Ugyan, ne szégyelld. Én segíthetek neked - mondtam és láttam, hogy leül egy fa tövébe. Nem voltam rest.
-Szerintem fel fogsz fázni ilyen nyirkos időben, ha leülsz a fűre, de te tudod. - figyelmeztettem és vagy hallgat rám vagy nem. Az egy dolog, hogy nekem nem gond, de neki már biztos probléma lesz.
-Én kivihetlek innen. Csak bízz bennem. - "bízz bennem", úristen, ennél hülyébb szópárt ki sem mondhattam volna.

Megfogadtam a srác tanácsát még akkor is ha idegen de igaza van.
Nem akarok egy megfázást magamnak.Aztán hallom hogy segíteni akar de mind hiába.
Gyorsan leterítettem magam alá az egyik ruhámat és azon ültem közben válaszoltam a srác válaszára.
-Nincs kedvem elmenni de azért kösz hogy segítesz.
Elmeséltem neki miért.
-Most volt az első napom az iskolában és nem jól fogadtak, ezért kicsit magányos vagyok.
Aztán úgy döntöttem hogy ki jövök ide azt viszont nem sejtethettem hogy eltévedek.
Mondtam neki közben le-le pillantottam hogy ne lássa arc kifejezésemet.

A lány elmesélte, hogy nem volt valami fényes az első napja az iskolában.
-Daniel Venison. - nyújtottam a jobbomat neki.
-Ha zavarok nyugodtan küldj el, mert ha jól veszem ki a szavaidból magányosan akarsz most maradni. Semmi gond. Megértem. - én is leültem a lány mellé.
-Nos, akkor megtudhatom a neved? - kérdeztem remélve, hogy nem küldd el.
-Nekem elmondhatsz bármit. Mondjuk kezdjük ott, hogy mi történt az iskolában? Mert gondolom Forksba jársz, nem pedig a rezervátumba.

Aranyosan oda nyújtja kezét és bemutatkozik.Aztán a nevemről kérdez és azt mondja hogy egyedül létre vágyok.Pont az ellentéte, ha most nem lenne itt akkor megevett volna a magány.
-Az én nevem Cleo!
Mutatkozok be és közben fogalmazom a második kérdésre a választ.
-Hogy mi történt az iskolában?Biztos hogy erről akarsz beszélni mert nekem nincs kedvem nem mintha baj lenne hogy itt vagy velem csak ez a téma rossz érzés nekem.
Mondtam neki közben egyfolytában a földet néztem.Miért küldött egy ilyen iskolába a szüleim.Talán még ennél az iskolánál jobb a húgom sulija.Egyre jobban elment a jókedvem ahogy forogtak ezek a gondolatok a fejembe.

-Igen, szeretném tudni, hogy ki bánt egy ilyen gyönyörű teremtést, mint te vagy. - megtudtam, hogy a neve Cleo. Imponálni akartam neki.
[color=blue]-Főleg ilyen szép névvel, mint a Cleo. Akárcsak az ókori egyiptomban Cleopátra. Cleo.[/coloe] - kacsintottam rá, amikor egyszer elkaptam a tekintetét. Látom, hogy nincs jó kedve, és ami kicsi volt az is kezd elszállni. Hát ennyit a beszélgetésünkről szerintem.

Próbált felvidítani és sikerült is.Ahogy bókolt rögtön elindult a beszélőkém.
-Köszönöm.
Próbáltam tudatni vele hogy nincs semmi baj.Ekkor előtört egy kérdés.
-Nem fázol?
Kérdeztem gondoskodóan és végig nézzetem.Hogy lehet egy ilyen hideg és párás erdőben járkálni egy pólóban meg egy farmerben?
Tettem magamba föl ezt a kérdést.Valahogy valami megfogott a szemében.Hirtelen elöntött a mámor és a melegség.
Valójában ki ő?

Láttam, hogy kicsit sikerült felvidítanom. Ennek örültem, mert amúgy sem szeretem az embereket szomorúnak látni. És jött a kínos kérdés.
-Nem fázol? - kérdezte aggódón. Erre most mit feleljek?
-Nem. Bírom a hideget, ne aggódj. - hárítottam el a témát. Még egyelőre nem adok ki magamról semmit.
-Mesélj magadról. Honnan költöztetek ide? Szülők?

Hallom hogy újabb kérdésekkel halmoz el.
-New Yorkból költöztem ide Forksba.
-A szüleim?Anyám Kate, apám pedig James és van egy imádni való kis húgom is
akit Catriennek hívnak.Te is mondj valamit magadról!
Mondtam neki miután mindig én voltam a téma, hallani akartam róla is információt hisz ő jött ide hozzám, vagy nem?Egyre jobban érdekelt a srác személyisége.
Közben ránézek az órámra és látom már minden órámnak vége van.
Reméltem hogy nem lesz baj ha ellógtam egy napot és beszélgetek az erdőben egy helyes pasival.

Cleo elmondott mindent. Igazából felvázolta a közeli rokonait. Nem baj, nekem mez is megfelel. És most én jövök.
-Én itt születtem Forks-ban. Pontosabban a Quileute rezervátumban La Push-on. Apám David, anyám pedig Suzanne. Egyke vagyok, szóval szinte minden az enyém. De ez nem mindig jó nekem. Van amikor elég kínos, hogy nincs testvér vagy valaki. - meséltem Cleonak. Meguntam az ücsörgést. Felálltam és szembe fordultam Cleoval.
-Sétáljunk. - mondtam és a kezeimet nyújtottam, hogy segítsek neki felállni.

Kezét nyújtotta felém és arra kért hogy sétáljak vele.Persze hogy belementem.
-Rendben, de elégé hideg van nem hiszem hogy sokáig fogunk menni.
Mondom viccesen közben egy bájos mosoly hagyta el a számat.Felsegít a földről és elindultunk, azt nem tudom hogy hova de mentünk.Egyre párásabb lett a levegő hogy alig bírtam levegőt venni.Gyönyörű táj vett körül.Mindenhol élőlények.Jó érzés volt számomra hogy van valaki mellettem.És legalább nem olyan esetlen mint a fiúk 70%-a.A talaj nedves volt alattam olyan érzésem lett mintha futó homokba járkálnék.
Alig lehetett látni valamit az erdőben mivel a fa koronái szorosan záródtak ezért kicsit közelebb merészkedtem Danielhez hogy nehogy szem elöl veszítsem.

Cleo készséggel elfogadta a séta meghívást. Felsegítettem és elindultunk. Én tudom, hogy hova mentünk, de ezt Cleoról nem mondhattam el. Szerintem egy kicsit meg volt rémülve, hogy eltévedt. Aztán jöttem én. Sétáltunk, és gondolkoztam, hogy mit mondjak, de semmit nem jutott eszembe. Csak mentünk ahogy a lábunk vitt. Cleoval ellentétben én nagyon könnyen és ügyesen mozogtam a nedves talajon. Volt egy hely az erdőben, ami rendkívül gyönyörű. Egy szikla szélén van, ami alatt egy folyó terül el. Belátni az egész környéket. Oda fogom Cleot elvinni. Végül eszembe jutott egy kérdés.
-Miért költöztetek ide New York-ból? - kérdeztem miközben haladtunk.

Jóval a válasza után megérkeztünk arra a helyre, ahova el akartam hozni. A fák sorának vége lett és már nem volt más csak a szikla és az alant húzódó folyó.
-Hogy tetszik? - kérdeztem izgatottan Cleot. Miután válaszolt olyan lépést teszek, ami még engem is meglep. Tetszik a lány és ezt most tudtára is adom. Nem véletlenül hoztam ide. Miután válaszolt megfogom a kezét, közelebb húzom, majd átölelem. Mélyen a szemébe nézek. És megcsókolom, de úgy, hogy érezze benne a szenvedélyt, úgy, ahogy még senkit nem csókoltam, és úgy, ahogy még sose csókolták őt így.

Hirtelen egy csókot érzek ajkaimon és nem is akár milyet.Ez sokkal szenvedélyesebb volt mint az első csókom ami olyan 8.-ba történt.Alig bírtam neki ellenállni és rendkívül meglepett hogy ilyen gyorsan megkedvelt.Aztán gyors mozgással elveszem a szájától ajkamat.
-Miért?
Kérdem tőle nagy szemekkel mivel én csak egy átlagos csaj vagyok és vannak nálam sokkal szebb lányok ezeken a világon.Aztán hirtelen körbe néztem és láttam hogy milyen helyre hozott.Egy lány annak nem bír ellenállni ha egy romantikus helyen megcsókolják.
De én ott voltam vele szembe és vártam válaszát hogy mit érez irántam, mi fogta meg bennem.

Cleo elrántotta az ajkát. Kicsit meglepődtem, mert nem erre számítottam.
-Miért? - kérdezte tőlem, aztán körbe nézett. A hely látvány valószínűleg megfogta, mert nem kérdezett többet. Én sem tudom, de volt benne valami, ami megfogott. Még nem jöttem rá, de rá fogok. Persze ha hagy nekem időt rá. Megint nyitotta a száját, hogy kérdezzen.
-Fogd be kérlek! - mondtam ki szinte suttogva és mielőtt bármit szólhatott volna még jobban magamhoz öleltem és ismét az ajkaira tapadtam.

Egyre élvezetesebben csókolt szinte úgy ellazultam mint egy darab papír.
Akármit csinálhatott velem én úgyse bírtam volna ellenszegülni.Valami olyan érzés fogott meg amit még soha nem éreztem azt hiszem ez a szó a szerelem.
Tudtam hogy ő lesz az akivel együtt lehetek, megbízhatok és vigyázni fog rám.
Ott álltunk közben egymás szájában voltunk mire én kerestem egy olyan helyet ahova nyugodtan lefeküdhettem nehogy megfázzak és vártam Daniel következő lépéseit.

Cleo végre belemerült a dolog közepébe. Ez jó volt, hisz tudtam, hogy hányadán állunk. Majd le akart feküdni.
-Meg ne próbáld, mert itt hagylak! - ripakodtam rá, de pár pillanat múlva elnevettem magam az arc kifejezése láttán.
-Menjünk ki az erdőből. Szerintem az ágyam kényelmesebb, mint ezek a sziklák, vagy az erdő talaja. És melegebb is van. Át vagy fázva, lila a szád. Melegedj meg egy kicsit. Ha szeretnéd, még teát, vagy forró kakaót is csinálhatok. - ajánlottam fel Cleonak remélve, hogy elfogadja a meghívásom.

-Várj!!!Ezzel most azt akarod mondani hogy meghívsz magadhoz?
Kicsit átgondoltam a helyzetet.
-Rendben!
Vágtam rá.Felálltam és alig éreztem az újaimat olyan hideg volt.Kifelé tartva kicsit megkönnyebbültem hogy végre elhagyom ezt a nyirkos erdőt.Már kezdet egy kis nap sugár is beszivárogni.Mikor hozzáért az arcomhoz néhány másodpercet álltam hogy beszívjam a nap sugarait után újra elindultam.De abba biztos vagyok hogy soha nem fogom elfelejteni ezt az eseményt.Sőt örülök hogy megtörtént velem, néhányszor oda pillantok Daniel szemébe.