Milyen fájdalmas érzés ami bennem feszül.A magány teljesen felfalja az embert.Én is pont ugyan ebbe a helyzetben voltam.Figyelmesen elemeztem az órát és a tanárt, közben ide-oda pillantás vetettem.Sajnos semelyik osztálytársammal sem találkozott a szemem.Mintha számba se vennének.Egy pillanatra lehajtottam a fejem és próbáltam nyugodt lenni.Közben gondolatok ezrei forogtak a fejembe.Abba a percben valaki a nevemet szólította.
-Cleo felellj a kérdésre!Olyan érzésem volt mintha egy görcs állt volna meg a torkomba amit nem tudtam lenyelni.
-Elnézést tanár úr!A figyelmem kicsit ellankadt.Próbáltam kihozni a magamat ebből a kínos helyzetből.Lehajtott fejel de hallva figyeltem a tanár mondatára.
-Most elnézem neked.De ez soha többet ne forduljon elő többet!Fenyített meg a tanár ami után még jobban mélyebbre csúsztam a padomba.Hallottam ahogy kuncognak.Valaki a hátam mögött valaki pofátlanul az arcomba.Számukra nagyon jó mókamester vagyok.
Próbáltam leplezni rosszul létemet nehogy abból is probléma legyen.