Rendőrörs

Charlie

* Borús hétfő reggel virradt a forksi lakosokra. Ez számomra csak jót jelent mivel ha sütne a nap akkor nem mehetnék dolgozni. Reggel felébredtem és egy jó zuhany után az egyenruhámban indultam el az új munkahelyemre. Kocsival fél óra alatt már ott is voltam a rendőrőrsön és beparkoltam a kocsival. Mikor kiszálltam szétnéztem, hogy ilyen is a hely kívülről és, hogy más kocsija is bent áll e, de nem láttam senkit. Remek, ezek szerint megint csak korán érkeztem. Mivel kaptam kulcsokat így azzal mentem be az épületbe és néztem szét. A berendezés hasonlít a régi kapitányságoméhoz, körözöttek plakátjai vannak a falon meg térképek és egy két " állat támadás " áldozatáról készült kép. Megint elárasztottak az emlékek arról a bizonyos estéről amikor elvesztettem azt akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem. Megráztam gyorsan a fejem és visszatértem a jelen helyzetbe. Leültem egy kényelmes székbe és várni kezdtem az itteni rendőrfőnököt. Hamarosan léptek zaja törte meg a csendet. Felpillantottam és észrevettem azt akire vártam. Egy magas bajszos férfit pillantottam meg. Átlagosa külseje van mégis árad belőle valami megnyugtató. Elmosolyodtam és felkeltem*
- Jó reggelt. Ha nem tévedek Charlie Swanhoz van szerencsém. Én Roxana Campbell vagyok. Az új munkatársa - *nyújtok kezet barátságosan.*

Roxana

Bells talán már bekanyarodik az iskolába, ilyen későn se indultam még munkába, de minek sietetni a dolgot, hisz a halottak megvárnak.
Beszállok az autómba, lassan hajtok, túl vizes az út, meg tényleg ráérek.
Bekanyarodom a parkolóban, egy idegen autó már benn áll, értetlenül figyelem a rendszámot, nem itteni, majd megállok, kiszállok és bemegyek.
Egy nő áll fel, és köszönt, bemutatkozva, kezet nyújtva.
- Roxana Campbell… nem szóltak az érkezéséről… mert gondolom áthelyezték. – kezet rázok vele, majd elindulok társalgóba, hogy egy frissítő kávét vegyek magamhoz.
- Kér maga is?! – fordulok felé, és beizzítom a gépet. Közben hallom, hogy lassan szállingóznak be a munkatársak, és főleg a titkárnőnk, aki ahogy érzem frissen sült fánkot is hozott magával, talán engesztelésként, hogy nem ő volt itt az első ma.
- Szóval az új munkatársam… - csak most nézem meg jobban, egy fiatal nő, barna hosszú hajjal, gyönyörű igéző szemekkel, és cseresznye ajakkal. Elakad a lélegzetem egy pillanatra.

Charlie

* Miután a bemutatkozás megtörtént alaposabban szemügyre vettem a férfit. Látszik rajta, hogy nem az a beszédes típus. Ebben hasonlítunk. Meglep, hogy senki sem telefonált ide az érkezésemmel kapcsolatban, de hát istenem ez van. Nem mondhatnám, hogy a régi kapitányságomon mindenki jól végezte a dolgát. Bizonyára Emma a volt főnököm titkárnője felejtett el ide szólni. Mikor Charlie megkínál kávéval megrázom a fejem*
- Köszönöm nem kérek. Nem igazán szeretem a kávét - *mondom és ez tulajdonképpen igaz is mert amióta vámpír vagyok már nem szeretem az ilyesmit. Régebben mikor még ember voltam kávéfüggő voltam és nem bírtam ki, hogy napi 4-5 bögre kávét meg ne igyak. Figyelem, hogy mit csinál, közben pedig újra felmérem a berendezést*
- Igen az új munkatársa. Felettébb lekötelezne ha elmondaná, hogy hogyan mennek itt a dolgok, kikkel dolgozik együtt...mik történtek mostanában...stb. - *térek a lényegre miközben a zöld íriszeimet az ő lélektükreibe fúrom. Szeretem megfigyelni magamnak az embereket. Sok mindent ki lehet ám olvasni mások szeméből. Nekidőlök az ajtófélfának és várom a beszámolóját*

Roxana

- Ezt a kis helyet szeretik figyelmen kívül hagyni, nem is nagyon szoktak ide küldeni bárki mást is. A csapat így nem is áll olyan sok emberből, hisz rajtam kívül van még két ember, meg helyszínelők, meg kórboncnokok, szóval nem lesz baj a névmemóriával. – jegyzem meg viccesen, és egy apró mosolyt is villantok felé.
- De amúgy miért is küldték magát, és honnan is jött és miben segíthetünk mi kisvárosi rend őrei?! – belekortyolok a kávémba, leülök az asztalomhoz és próbálok rendet rakni ebben a nagy kupiban. Össze vissza dossziék, és talán még egy feljegyzést is találnék erről a nőről.
- Foglaljon helyet, Miss… - rápillantok, még jó hogy előbb beszéltem a jó névmemóriáról.
– Campbell.

Charlie

- Ezt a kis helyet szeretik figyelmen kívül hagyni, nem is nagyon szoktak ide küldeni bárki mást is. A csapat így nem is áll olyan sok emberből, hisz rajtam kívül van még két ember, meg helyszínelők, meg kórboncnokok, szóval nem lesz baj a névmemóriával. - *feleli mire megengedek felé egy apró mosolyt. Remélem is, hogy nem felejti el a nevemet, mert nincs kedvem visszamenni az általános iskolába és névtáblákat csinálni. Azok a régi szép idők.*
- De amúgy miért is küldték magát, és honnan is jött és miben segíthetünk mi kisvárosi rend őrei?! - *kérdezi és belekortyol a kávéjába. Látom, hogy pakol össze vissza és valami feljegyzést keres rólam. Gondolom úgy sem fog találni hiszen a drága volt főnököm titkárnője elfelejtett ideszólni. Inkább nem is minősítem a dolgot. Mosolyogva megszólalok*
- Nahát úgy látom a vallatás már jól megy - *mondom kuncogva majd belekezdek a magyarázatba*
- Broklynból jöttem és nem küldtek hanem én kértem az áthelyezésemet. Személyes okok késztettek erre amikről nem szívesen beszélnék, emellett felkeltette az érdeklődésemet pár mostani eset amik itt történtek. A titokzatos állat támadások. - *válaszolom és közelebb megyek hozzá. Hellyel kínál és már épp néztem volna nagyokat, hogy máris elfelejtette a nevemet, de szerencsére ez nem így történt*
- Köszönöm - *helyet foglalok vele szemben*
- Amúgy szólítson csak Roxanának - *teszem hozzá egy barátságos mosollyal*

Roxana

Hát Forks nem éppen egy Brooklyn, az biztos, gondolom magamban, majd hirtelen fel kapom a fejem.
- Érdekes állattámadások?! – de ahogy ezt kimondom, rögtön utána teszem, hogy nehogy azt higgye nem tudom miről beszél.
- Mármint furcsállom, hogy odáig érnek a hírek. Mint mondtam Forks elég kis város, és az ilyen dolgoknak a híre ám gyorsan terjed… egyelőre sötétben tapogatózunk, és kezdek arra gyanakodni, hogy valami nem e világi dologgal van dolgunk, ilyen vadállatot még nem láttam… - csak bambulok magam elé meredten, és a nagy csönd riaszt fel.
- Áh, nézze csak! – mondom és kikapok egy mappát a nagy kupac alól.
- Megtaláltam az aktáját, ezek szerint átfaxolták, csak én vagyok túl rendetlen.

Charlie

Az igazat megvallva a hírek nem jutottak el a rendőr kapitányságomig. Magán szorgalmamnak köszönhetően jutottam ezekhez az információkhoz. Újságok, hírek az internetről..stb. - *mondom mosolyogva és hátradőlök a székemben, de a tekintetemet egy pillanatra sem kapom el róla. Figyelmesen hallgatom, hogy mit mond. *
- Egyelőre sötétben tapogatózunk, és kezdek arra gyanakodni, hogy valami nem e világi dologgal van dolgunk, ilyen vadállatot még nem láttam… - *mondja és ezen majdnem gúnyosan felkacagok. Istenem ha tudná, hogy milyen igaza van. Én sem vagyok e világinak mondható és azok akik ezt teszik olyanok mint én. Na jó nem teljesen, de ők is vámpírok. Majdnem elmondtam neki az előbb, hogy igaza van, de végül nem tettem. Hogy miért? Mégis hogyan mondhatnám el egy világvégi rendőrös vezetőjének, hogy a hullák amiket talál nem állattámadás áldozatai lettek hanem vámpíroké? Hogyan mondhatnám el neki, hogy az új kollégája nem más mint egy vegetáriánus vámpír aki bosszúra szomjazik?? Sehogy. Elgondolkozva figyelem ahogy kutat és hamarosan elővesz egy mappát.*
- Áh, nézze csak! Megtaláltam az aktáját, ezek szerint átfaxolták, csak én vagyok túl rendetlen. - *mondja mire kuncogni kezdek. Férfiak és a rend? Ez jó vicc. Meg sem lepődtem a dolgon*
- Tulajdonképpen annyit találhat benne amennyit én is elmondtam. Megnyugtató, hogy a régi kapitányságomon nem csak ügyefogyottak dolgoznak és akadt egy értelmes lény aki eljutott a faxgépig ha már idetelefonálni nem tudtak. - *mondom a végét kicsit gúnyosan és szem forgatva. nem is tudom hány évet húztam le ott és csak most tűnt fel honnan szabadultam. Vicc. *
- Mesélne nekem egy kicsit az esetekről bővebben? Kik az áldozatok? Kapcsolatban álltak egymással? Ha igen akkor milyenben és mennyire ismerték egymást? Milyen távolságra laktak egymástól? Van valami konkrét irány hogy merről érkezett az első támadás és merre tart? - *csak úgy záporoznak belőlem a kérdések, de hát ilyen vagyok ha belevetem magamat a munkába. Ki akarom deríteni, hogy merre mennek azok akik tönkretették az életemet. *
- Bocsásson meg, hogy így letámadtam a kérdéseimmel, de felettébb megragadott ez az eset és szeretnék segíteni az ügy felgöngyölítésében. - *szabadkozom és elnézést kérően pillantok a férfira aki bizonyára furcsának gondol vagy hibbantnak vagy ki tudja, hogy minek. Tulajdonképpen már megszoktam, hogy vannak akik különcnek tartanak így már nem igazán zavarnak az ilyen vélemények. *
- Amúgy ha már így belejöttem a kérdezősködésbe akkor már önről is érdeklődnék. Mióta rendőr? Van családja? Régóta él itt? - *kérdezem hiszen szeretem megismerni azokat akikkel együtt dolgozom hiszen bizonyos mértékben társak leszünk és egymásra kell majd figyelnünk. Fedezés, csapat munka stb...Ehhez persze elengedhetetlen a kölcsönös bizalom ami csak azok után alakulhat ki ha megismertük egymást valamennyire. *
- És ha már ennyi mindent kérdeztem akkor nyugodtan kérdezzen ön is. Persze csak akkor ha van valami ami érdekli.. - *mondom barátságosan mosolyogva*

Roxana

A mappáját lapozgatom, és közben hallgatom, ahogy ontja magából a kérdéseket, én meg csak kortyolgatom az újabb adag kávémat a mai napon, és próbálok eligazodni ennek a nőnek az életén. Persze minden adat itt van róla. Hogy mikor született, hogy hol dolgozott eddig, milyen ügyeken és még egy újságcikk is kicsusszan a lapok közül, amik egy érdekes állat támadásról szólnak, és róla, mint egyetlen túlélőről.
Egy darabig belemerülök a cikkbe, észre se veszem, hogy elfogyott a kávé, és talán már nem is hallom a hangját, amikor egyszercsak befejezi a nagy monológot, és hirtelen csönd lesz. Hogy kérdezzek én is, hogy mi történt a társával,aki egyben a vőlegénye is volt mondja el pontosan, ennyire nem lehetek rideg és tapintatlan.
- Egyelőre nem látunk rendszert a támadásokban, és a környékbeliek se tudnak nagyon semmi ilyesmiről, mármint nálunk nem voltak ilyetén támadások, vagy nem foglalkoznak velük. Forks egy kis város, mindenki ismeri a másikat, így egy ember eltűnése, pár óra múlva is feltűnik bárkinek. Ismertem az eddig megtámadott embereket, de sajnos logikát nem igen találtunk bennük, mintha valami vadászat lenne… nem is tudom, hisz van, hogy túlmerészkednek az erdőkön, ezrét gondolom, hogy itt valami elszabadult vadról lehet szó inkább, mert egy állat inkább maradna az erdőben. – ezen elmorfondírozok egy darabig, majd a poharamért nyúlok és mikor már emelném a számhoz veszem csak észre, hogy túlontúl üres. Felállok, a mappája még mindig a kezemben, és amilyen ügyetlen vagyok, ki is esik belőle pár lap, és naná, hogy a cikk a gyilkosságról. Remélem nem veszi észre, mert lehet nem is tudja mik vannak benne konkrétan, ha már azon is csodálkozik, hogy egyáltalán küldtek róla valamit.
- Család?! Mire hirtelen ez a nagy témakör váltás?! – kérdezem viccesen, miközben, próbálom összeszedni a papírjait, és merően magam elé nézek, de mire felállnék, már látom, hogy ott van előttem, és szeme révetegen mered az újságcikkre.
- Sajnálom, meg akartam kérdezni, de úgy éreztem még túl korai lenne, és gondoltam majd elmondja, ha szándékában áll… - tétlen vagyok, át kéne, hogy öleljem?! Nem tudom mit tegyek.

Charlie

A nagy témakör váltás annak köszönhető, hogy szeretem megismerni azokat akikkel együtt dolgozom, hiszen ehhez a munkához nem árt a bizalom a társunk iránt. Egyetért velem Mr Swan? - *kérdezem mosolyogva. Észreveszem, hogy elfogyott a kávéja így a mappámmal a kezébe, mert feltűnt, hogy még azt nézegeti, megy, hogy újra töltsön magának. Egyszer csak kiesik a mappából pár lap..Oda fordulok és észreveszek egy cikket ami arról a támadásról szól amiben elvesztettem a vőlegényemet és aminek köszönhetően én is vámpír lettem. Odalépek és felveszem a cikket a földről majd átolvasom. Megint csak leperegnek előttem annak az estének az eseményei attól kezdve, hogy a zakójáról beszélgettünk és a meghívókról addig, hogy a széttépett testét elviszik egy hullazsákban. A férfi hangjára eszmélek fel a gondolataimból*
- Sajnálom, meg akartam kérdezni, de úgy éreztem még túl korai lenne, és gondoltam majd elmondja, ha szándékában áll… - *mondja és látszik, hogy nem igazán tudja, hogy mit kéne most csinálnia. *
- Semmi probléma Mr Swan, ellenben ha nem haragszik inkább nem beszélnék a dologról. Van olyan dolog amit jobb nem bolygatni, mert úgy könnyebb elfelejteni. Részben ezért jöttem Forksba - * mondom, de gondolatban folytatom*
~ Jobban mondva először bosszút állok és csak azután felejtek ~

Roxana

-Semmi baj. – mondom, és megeresztek egy bizalomgerjesztőnek szánt félmosolyt.
-Én nehezen tárulkozom ki, bár ezt biztosan tapasztalja, hogy nem vagyok az a nagy beszédes, még azokkal szemben sem, akik az életemhez tartoznak. – Bells-re gondolok, hogy nem soká együtt elmegyünk valami apa-lánya programot csinálni, mozi, aztán valami gyorskajálda, bár Bells nem nagyon rajong az egészségtelen dolgokért. Kicsit lehet vásárolhatnánk is együtt, nem ilyen ruhákat, hanem csak így valamit. Nagyon nem értem őt, és ez is azt bizonyítja.
-Van egy lányom, aki nem rég hozzám költözött, épp ma próbálunk összehozni valami közös programot, és rettentően várom. És nagyon féltem, hogy ezek vannak mostanság, ezek a támadások nem valami jó képet alkotnak a kis városkánkról. És Bells meg imdá elcsatangolni, és jellemző rá az ügyetlenség, csak úgy, mint az apjára, és valahogy képtelen elkerülni a bajt…