forksi étterem

/Az elkövetkező 1-2 hsz a Sybilla-val közös játékom ömlesztve az előző oldalról. Sybilla Benjamin

A város utcáit róva, rátalálok erre a kedves, családias hangulatú étteremre. Gyorsan leparkolok, leállítom a motort és benyitok. Finomabbnál finomabb illatok csapják meg az orrom. Leülök a pult elé a melósok és a beszélgetős lakosok közé. Gyorsan megnézem mégis mi kapható itt, de az illatok alapján csak jó dolgok. A kedves pincérnő odajön hozzám és megkérdi mit is kérek reggelire.
-Rántottát kérnék néhány sült kolbásszal és pirítóssal. Kísérőnek pedig narancslevet kérnék szépen.
A rendelésemet egy kellemes mosollyal az arcomon adom elő, a pincérnő pedig viszonozza és máris tüsténkedik. Amíg várom a rendelésem, körbenézek a tágas üzlethelyiségben. Sokan, hozzám hasonlóan egy jóízű reggeli reményében tértek be, de vannak akik egy újsággal a kezükben órákon át kávézgatnak és vannak akik a reggelt már alkohollal indítják. Ám ekkor újra nyílik az ajtó és egy kellemes parfüm illatú hölgy lép be, látszólag éhesen.

*Kicsit dideregve lépek be az étterembe. Mosolyogva vetem hátra a kabátom kapucniját...hát persze, hogy szemerkél az eső.*
-Jó reggelt, Rosa!Egy kávét és egy adag rántottát kérnék.*Mosolyogva sétálok pulthoz. Rose mosolyogva elsiet, én pedig leülök egy szabad székre. Mosolyogva nézek körül. Bár csak nemrég jöttem vissza a városba, de meglepően könnyen sikerült visszarázódnom.
Észreveszem a mellettem ülő férfit. Engem néz, hát én is megnézem magamnak őt. Mosolyogva nyújtom felé a kazem.*
- Üdv! Sybilla Stormhawk vagyok!*Rose visszatér a rendelésemmel, és leteszi elém. Hálásan rámosolygok, és már bele is kortyolok a kávémba.*
- Régóta vagy Forksban?*Mosolyogva fordulok ismét felé.Úgy tűnik nem nagyon zavarja, hogy ennyit beszélek.*
- Bocsánat, ha sokat beszélek...tanár vagyok. Rossz szokás.

Végig rajta tartottam a szemem, és épp a mellettem lévő székre ült ahol kissé feltűnő volt számára, hogy figyelem. De akkor is, valami megbabonázott benne. Ő is elkezdett engem méregetni, majd, mielőtt a kínos csönd bekövetkezett volna kellemes, angyali hangon mosolyogva szólít meg:
- Üdv! Sybilla Stormhawk vagyok!
- Üdv Sybilla, a nevem Benjamin Chorister, örülök a találkozásnak!
Ő eközben a kávéjából szürcsöl, én pedig mosolyogva figyelem. Mindeközben én is nekilátok a reggelimnek nagy mohón amiért elnézést is kérek:
-Elnézést, kicsit megéheztem.
Épp miután ezt kimondtam jött a következő kérdése:
- Régóta vagy Forksban?
- Nem mondhatnám, alig pár napja jöttem Európából.
Még mielőtt cigányútra menne a falat, gyorsan beleiszok a narancslevembe. Nem tudni miért, de magyarázkodásra adja a fejét:
- Bocsánat, ha sokat beszélek...tanár vagyok. Rossz szokás.
- Micsoda egybeesés! Én is tanár vagyok. Amúgy egyáltalán nem beszélsz sokat vagy csak nekem nem tűnik fel.
Utóbbi megjegyzésemet egy újabb mosollyal fejezem be és várva reakcióját majszolgatok tovább.

*Mosolyogva nézek Benjaminra, mert már azt is tudtam, hogy így hívják, és csak nem régen érkezett Forksba. Csak legyintek, mikor elnézést kér, és én is neki fogok a reggelimnek.*
-Európából?*Kíváncsian nézek rá.*
-Egészen pontosan honnan?*Újabb falatot tüntetek el, lány létemre sokat eszek, de szerencsémre ez nem látszik meg rajtam.*
- Szintén tanár.*Kuncogva tolom el magam elől az üres tányért.*
- A forksi gimiben tanítasz? Mit tanítasz?*Halkan felnevetek, és halványan elpirulok az utolsó kijelentésen.*
-Pedig tényleg sokat beszélek, és ha éppen nem beszélek akkor meg énekelek.*Kuncogva megiszom a kávémat.*
- Átutazol vagy maradsz egy ideig?*Csapongok a kérdések között, de valahogy mindig így sikerül. Mosolyogva fordulok felé a széken ülve, és várom, hogy válaszoljon az újabb kérdés áradatra.*

- Rájöttem. Nem sokat csak gyorsan beszélsz. Lassabban, még válaszolnom is kell rájuk!
Mosolyogva eszegetek tovább és szépen lassan feleleteket gyártok a kérdéseihez, persze a kor nyelvezetének megfelelően.
- Szinte egész európát volt szerencsém bejárni, de most éppen Angliából költöztem.
A tányérjára pillantva veszem észre, hogy már majdnem végzett is.
- És igen, szintén tanár. És igen a Forks-i gimiben tanítok, méghozzá irodalmat vagyis inkább csak fogok mert ma kezdek.
Ezt gyorsan ledaráltam neki, persze itt is adtam a jómodorra. Ezek után pedig próbáltam utolérni, mivel én is éhes voltam és még mondanivalóm is volt.
- Énekelsz? Biztos jól énekelsz mivel a beszédhangod is egész egyszerűen gyönyörű.
Ezen a hízelgő megjegyzésemen kissé elpirultam, de folytattam tovább a mondókám.:
- Egy darabig biztos maradok, ha okot találok rá talán még tovább. Apropó, te mit is tanítasz?
A narancslevem maradékát iszogatva várom a válaszát.

*Elpirulok a hajam tövéig. Tudom, hogy gyorsan beszélek, és álltalában oda is szoktam figyelni rá. Azonban most nem sikerült elrejtenem a lelkesedésem. Minél többet szerettem volna megtudni róla, és ezért azonnal fel akartam tenni minden kérdésemet.
Nagy levegőt vettem hát, és mosolyogva válaszóltam a kérdéseire.*
- Nekem is lesz ma órám a forksi gimiben. Részmunkaidős vagyok, mivel a rezervátumban is tanítok. Félig indián vagyok.*Hát ezt tényleg felesleges volt közölnöm, hiszen a bőröm tejeskávé színe és az arcvonásaim elég árulkodóak voltak.*
- Énekesnőnek készültem, de az élet úgy hozta, hogy irodalom és ének tanár lettem. Imádom, és mellette azért néha az éneklésre is jut időm.*Vidám mosollyal nézek a szemébe. Szimpatikus nekem, és valahogy nem szeretném, hogy elmenjen.Az utolsó kijelentésére felkapom a fejem.*
-Elviszlek kirándulni a rezervátumba...utána biztos itt maradsz.Gyönyörű!


Kissé elpirult, de ez csak aranyosabbá tette.Amikor készült nagy levegőt venni, tudtam van még kérdése bőven. Jött is az újabb kérdés-áradat, de nem zavart csak gyorsan fölpillantottam az órára el ne késsek az első napomon.
-Bocsi, hogy az órát vizslatom csak nem szeretnék már az első napon elkésni. Félig Indián?-Félmosolyra húzódik a szám.-Ez magyarázat a bőröd szép színére. Amúgy meg nem sok kicsit, hogy két helyen is tanítasz?-Nem direkt vonom kérdőre csak érdekel.
- Ha nem lettél énekesnő a sors biztos más lapokat osztott neked, nem gondolod? Amúgy a tanári szakma se olyan rossz. Okítani a nebulókat akik abban a cipőben járnak amiben mi is jártunk. Amúgy meg ha épp fellépsz valahol szívesen meghallgatlak.-Félmosolyom egésszé kerekedik és folytatom is.:
- Sokat hallottam a rezervátumról, csak egyedül nem volt kedvem elmenni, de örömmel elfogadom az idegenvezetést, csak ne ma, a mai elég húzós nap lesz.-remélem megérti. Egészen megkedveltem ezalatt a rövid idő alatt és még találkoznék vele.
- Nem tudom hol kezdesz, de szívesen elviszlek, kocsival vagyok és kicsit cudar az idő.

*Nem tudok nem mosolyogni ahogy hallgatom őt, majd szép sorban igyekszem megválaszolni a kérdéseit.*
- Semmi gond, nekem sem kellene elkésnem. Irodalom órám lesz a végzősökkel.*Nem tehetek róla, de mosolyom vigyorrá szélesedik. Érdekes egy osztály volt. Nagyon élveztem azokat az órákat...igazi kreativ kis csapat.*
- Magam is ezen a véleményen vagyok. Régen el sem tudtam volna képzelni, de már nagyon megszerettem. Szeretek tanítani.*Lelkesen lecsússzanok a székről.*
- Szólj, hogy neked mikor lenne jó, de szánj rá időt. Rengeten látnivaló van, és én mindet szeretném megmutatni neked.*Lelkesedésemnek hála megint hadarok, ezért nagy levegőt veszek és lassabban folytatom.*
-Ha elvinnél a suliba, azt nagyon szépen megköszönném.*Mosolyogva fizetem ki a reggelimet, és várakozóan megállok előtte.*

Feleszmélni alig volt időm, ő máris előttem termett várakozóan, én pedig zavaromban majdnem elejtem a pénztárcám. De végül is sikerül előügyeskednem a reggelim árát, megköszöntem a finom étket és a lány felé fordultam:
-Lassan indulhatunk. De nekem az se ugrik be kivel és pláne mikor lesz órám.-szégyenkezve vallom be a szomorú tényt. Közben rám kerül a kabátom,amit evés közben levettem.- Mellesleg milyen stílusban énekelsz?-teszem fel neki a kérdést miközben tartom neki az ajtót, hogy kimehessen. Borzalmas odakint az idő. Fúj a szél, esik az eső, még így is, hogy farkas vagyok meg kell eresszek egy enyhe vacogást. Gyorsan rámutatok a kocsimra és az átlagnál kicsit gyorsabban indulok a jármű felé. A rövid odavezető úton gyorsan előkapom a kulcsom és megnézem még mindig mögöttem jön-e Sybilla. Örömmel veszem tudomásul, hogy nem fújta odébb a szél szép, formás testét.Kinyitom az ajtókat és kitárom neki az utasoldali ajtót majd én is gyorsan beszállok, becsukom az ajtót és gyorsan bekapcsolom a fűtést, nehogy megfázzon.
-Elég rosszra fordult az idő, erre azért nem számítottam.-próbáltam ebből is kihozni a legjobbat közepese sikerrel.

*Kifelé menet nem válaszolok a kérdésére, az ajtón kilépve pedig esélyem sem marad már rá. Az időjárás mostmár több, mint pocsék. Egyenesen borzalmas. Készségesen követem Benjamint a kocsijához, és közben sűrűn remélem, hogy nem kap fel a szél.
Gyorsan beülök a kocsiba, és az ölembe veszem a kicsit megázott táskámat. Kicsit viharverten mosolygok a beszálló Benjaminra.*
-Szép napunk van.*Kuncogva dőlök hátra az ülésben, majd bekapcsolom a biztonsági övet.*
- Sokkal tartozom neked. Ebben az időben mire beértem volna a suliba...hát nem lettem volna egy épületes látvány.*Felé fordulok, és az rcát figyelem ahogy vezet.*
-Sokféle stílusban énekelek. Mostanában rock zenét énekelek, de jó zenekarral elég sokmindent el tudok énekelni.*Mosolyogva dörzsölöm össze a tenyerem, hogy megmelegítsem kicsit.*
-Majd megnézük, hogy hova vagy kiírva.Bár nekem van egy sejtésem.*Kinézek a kocsi ablakán*
-Hát igen errefelé ilyen az idő, de ennek is van egyfajta varázsa.

- Varázsa? Hát elég érdekesen értelmezed a "varázs" szót.
Még így viharverten is szép látványt nyújtott, bár a volán mögött nem volt túlzottan időm gyönyörködni benne, de észrevettem, hogy ő lázasan figyeli hogy is vezetek.
- Azt hiszed ha elég sokáig nézel belelátsz a fejembe?-teszem fel humorosan a kérdést.-Amúgy pedig embertelen lett volna téged elengedni ilyen időben. Szóval rock zene? Akkor nem csak a hangodat tudom majd élvezni hanem az egészet.-mondom miközben megállok egy pirosnál. A kocsi már egész felmelegedett, de rajta még láttam hogy fázik.- Mellesleg mit gondolsz hova is vagyok kiírva? És bocsi, de ennél feljebb már nem tudom tekerni a fűtést. És készülj fel mert mindjárt ott vagyunk.- a mondatom végén pont megkapom a zöld jelzést és megyek egyenesen az iskola felé, nem kímélve a szunnyadó lóerőket.

//Folyt. Forks gimnáziuma-->Iskola előtti parkoló//