Előtörténetek

Ebbe a mappába küldjétek el az előtörténeteket. A jelentkezés aljára fogunk írni

Karakter teljes neve: - Isabella "Bella" Marie Swan
Faj: - Ember
Kor: - 17
Nem: - Nő

Születés ideje: - 1987. szeptember 13.
Születés helye: - Forks, Washington állam, USA
Család: - Apja.: Charlie Swan
Anyja.: Renée Dwyer
Mostoha apja.: Phil Dwyer
Testvér(ek).: -

Előtörténet: - 1987.szeptember 13 - án születtem és láttam meg a napvilágot a Washington állambeli Forksban. A szüleim között sajnos már nem működtek jól a dolgok, éppen ezért amikor 6 hónapos voltam anyukám elvált a papától és elköltözött velem a napsütötte, élettől nyüzsgő Phoenixbe, ami Arizona közepén található. Itt nőttem fel és alakítottam ki az életemet. Természetesen az apámmal is tartottam a kapcsolatot, minden nyáron 2 hetet töltöttem nála, egészen 14 éves koromig. Ezután is találkoztunk nyaranta, de Kaliforniában. Furcsa a kapcsolatom az apámmal, mivel egyikünk sem túl bőbeszédű, apa pedig nem tudja kezelni a jelenlétemet. Megvan a maga kis világa, de látom, hogy próbál engem is belevonni több kevesebb sikerrel. Az évek során, mikor még az anyámnak rajtam kívül nem volt senkije megtanultam komolyan és felelősségteljesen viselkedni. Mivel anya akármennyire is törődött velem, szegény mindig eléggé szétszórt volt. Én vásároltam, főztem, mostam, takarítottam, egy szóval én vezettem a Phoenixi háztartást. Mindeközben pedig iskolába jártam és próbáltam szorgalmasan tanulni, hogy jók legyenek az eredményeim. Barátokra nem igazán tettem szert mivel apámtól örököltem a csendes, visszahúzódó magatartást, és így nem igazán találtam meg a többiekkel a közös hangot. Ezek után csatlakozott be az életünkbe Phil Dwyer aki egy másodligás baseball játékos. Anyánál jóval fiatalabb, de igaz a mondás miszerint a szerelemben nem számít a kor. Összeházasodtak és anya nagyon boldog volt, így hát nekem sem volt a dolog ellen kifogásom... Egy napon azonban megelégeltem, hogy anya mindig szomorú mikor Phil elutazik a baseball miatt és ő nem mehet vele... Ezért előálltam egy ötlettel miszerint Forksba költözöm az apámhoz amíg tart Phil tréningje. Ugyan Forksot nem éppen a szívem csücske, de úgy gondoltam, hogy anya boldogsága megéri ezt az áldozatot. Anya nem akart elengedni, de én hajthatatlan voltam, így gépre szálltam és hamarosan már Forksban is találtam magam. Kapottam az apámtól ajándékba egy régi, használt Chevy-t amibe első látásra beleszeretettem. Nem érdekelt, hogy használt e vagy sem nekem nagyon is tetszett. A Forksi Gimnáziumban sem találtam igazán barátokat, igaz itt legalább tudtam kivel beszélgetni és kedvesek voltak velem a többiek. Egyik nap beszélgettem a lányokkal mikor is minden megváltozott. Ekkor pillantottam meg először a Cullen családot. Az összes Cullen hófehér bőrű volt...teljesen megigézett a látvány. Jessicától megtudtam, hogy nem vér szerinti testvérek hanem dr.Cullen és felesége örökbe fogadott gyermekei. Először úgy voltam vele, hogy úgy sem kerülök velük kapcsolatba így el is tereltem a figyelmemet, de tévedtem ugyanis a következő óráján a titokzatos Edward Cullen mellé ültettek. A fiú különös volt, és ellenséges ami fájt és lelkiismeret furdalást okozott bennem. Vajon miért ilyen velem?

Kinézet: - Bella nem az a tipikus feltűnő és népszerű lány, épp ellenkezőleg. Világos bőre van amihez hosszú, göndör gesztenye barna haj és csokoládébarna mandula vágású szemek párosulnak. Arca szív alakú, homloka magas, orra kicsi és pisze, arca keskeny. Ajkai közepesen teltek. A szemöldöke sötétebb valamivel a haja színénél. Vékony termetű, és nem izmos. Rágja a körmét ha ideges.

Jellem: - Bella egy kedves, megértő, komoly, gondoskodó lány, akinek van humorérzéke, habár rendkívül makacs és eléggé ügyetlen. Önfeláldozó és azokért akiket szeret bármikor, bárki ellen kiáll. Az átlag emberektől eltérő, furcsa gondolkodás módja van. Nem tud hazudni, és színésznőnek is nagyon rossz. Edward szerint még az esetlenségével is elbűvölő, bár rendkívül makacs.

Szerepjáték példa

* Első napom az iskolában és mondhatom remekül indul. Mikor kiléptem a házból és a kocsim felé indultam elcsúsztam a jégen és elestem. Remek. Felkeltem és örömmel tapasztaltam, hogy nem tört el semmim és mondhatni épségben vagyok. Beszálltam az autóba és az iskola felé hajtottam. Az időjárás mint mindig ma is borús volt, de legalább nem esett. Még. Már kezdem megszokni, hogy itt Forksban ritkán látom a napot. lehetséges, hogy ezért van általában nyomott kedvem. Az út nem volt olyan hosszú..15 - 20 perc talán. Mikor oda értem és kiszálltam számtalan pillantás siklott rám. Milyen meglepő nevettek a kocsimon és rajtam. Mindegy valahogy nem izgatott a dolog így hát elindultam befelé. Út közben belebotlottam egy túlbuzgó fiúba aki nagyon sokat beszélt. Kedves volt azért és mindent megmutatott ezen kívül felajánlotta, hogy segít mindenben. Csatlakozott hozzá egy - két lány akik meséltek nekem az iskoláról, a diákokról és megosztottak velem egy két pletykát is. Nem igazán voltam fogékony az ilyenekre, de nem akartam őket megbántani így csendben hallgattam őket. Egyszer csak beléptek ők...ekkor még nem tudtam, de felfordult az egész világom különösen az egyikük miatt....Cullenék....De aki a leginkább felkeltette az érdeklődésemet az a legvisszahúzódottabb, de a legjóképűbb Cullen volt. Edward....*

Karakter teljes neve: - Edward Cullen
Faj: - vámpír
Kor: - 17nek látszik de 109 éves
Nem: - férfi

Születés ideje: - 1901. július 20.
Születés helye: - Chicago, Illionis állam, USA
Család: - Szülei: id. Edward Masen (apa)

* Elizabeth Masen (anya)
* Carlisle Cullen (örökbefogadó apa)
* Esme Cullen (örökbefogadó anya)

Testvérek * Emmett Cullen (örökbefogadott fivér)

* Alice Cullen (örökbefogadott nővér)
* Jasper Hale (örökbefogadott fivér)
* Rosalie Hale (örökbefogadott nővér)

Emberi múlt: - Chicagoban születtem, amire már szinte nem is emlékszem. Az emberi múltam lassan feledésbe merül, hiszen nem volt annyira teljes az életem még tizenhét évesen, amikor már spanyolnáthában haldokoltam. Kiskoromra egyáltalán nem emlékszem, azt tudom, hogy rendkívül kíváncsi gyerek voltam, majd tudásszomjas egész életemben. Kórházba kerültem, a spanyol nátha miatt, a szüleim arcára nem emlékszem, össz-vissz a nevükre. Carlisle talált rám és végül megmentett a végeleges haláltól, vámpírrá tett 1918-ban. Azóta vámpírként élem a torz életem.

Vámpírmúlt: Carlisletól átvettem a szokatlan életfilozófiámat, hogy csak állatvérrel táplálkozunk és ezúttal vegetáriánus vámpírnak tekintjük magunkat. Először Carlislével jártuk a világot és rászoktatott erre a vegetáriánus életmódra, de nem csak miatta lettem ilyen. Nem akarok szörnyeteg lenni, nem akarom halomra ölni az embereket, csak azért, hogy én táplálkozhassak. Carlisle a fiának tekint én pedig őt az apámnak. Wisconsin-ba költöztünk, ahol Calrisle találkozott újra Esmével 1921-ben. A halálán volt és Carlisle őt is megsajnálta és őt is vámpírrá tette. Ezután egymásba szerettek és legálisan is összeházasodtak. Anyai ösztönei megmaradtak ő is úgy bánik velem, mintha a saját fia lennék én pedig anyának tekintem őt. Ezután talált rá Carlisle Rosalira, aki, Hazafelé menet találkozott össze részeg vőlegényével és annak barátaival. Erőszakoskodtak vele, megerőszakolták, megverték, majd az utcán hagyták meghalni, Carlisle pedig rátalált és vámpírrá tette. Átváltozása után megkínozta és megölte volt vőlegényét és annak barátait,de nem ivott a vérükből. 1935-ben talált rá Emettre és elhozta Carlisléhoz hogy tegye vámpírrá. Úgy is lett, ezentúl Emett is a családunkhoz tartozott. Szerelmesek lettek Rosalival több esküvőt is tartottak már, gyakran eltünedeznek, hogy kettesben lehessenek, de mindig visszatérnek. Alice és Jasper csak később csatlakoztak hozzánk már vámpírként és ők is összeházasodtak. Miután Forksba költöztünk, minden rendben ment egészen addig, amíg... egy nap az iskolában meg nem éreztem azt a csodás illatot. Biológia órán az a lány mellettem ül... Isabella Swan. Ellenségesen viselkedem vele, hogy távol tartsam magamtól, egyszerűen annyira vonz a vére, hogy bármelyik pillanatban rávethetném magam. Kértem helyezzenek át egy másik órára, de nem sikerült, ezért kénytelen leszek biológián maradni, mellette.

Kinézet: -Magas, fakó bőrszínű, tinédzserforma fiú. Haja színe bronz, szeme színe változik: ha nemrég vadászott, aranyszínű, ha dühös vagy szomjas, éj fekete. (Emberként még zöld színűek voltak a szemei.) Jóképű, erős és gyors, mint egy szuperhős. Az illata és a hangja roppant megnyerő.

Jellem: -
Edward elsőre hidegnek és érzéketlennek tűnhet,de ugyanakkor sokan félre ismerik.Átváltoztatása óta szörnyként tekint magára és nem hajlandó felismerni számtalan jó tulajdonságát.Erős,mert ellen tud állni a bella vére keltette kísértésnek.Okos,mert biológia szakos osztályba jár,emellett jártas az élet dolgaiban.Kedves,érzékeny és ha valakit megszeret (lásd: Bella) azt nem tudja elengedni.Sokszor inkább az eszére,mint a szívére hallgat.Fél,de inkább csak önmagától.Attól,hogy mi van ha nem képes megálljt parancsolni az ösztöneinek és veszélybe sodorja Bellát.Mert ez a lány az élete...

Szerepjáték példa
*Borús és szürke nap kezdődik el, ami nálam soha nem ér véget megnyugtató alvással. De ezt már megszoktam, már természetesnek veszem ennyi év után. Hogy mire akart utalni Alice azzal a badarsággal, hogy megtalálom életem szerelmét azt nem tudom, de biztosan tévedett. Egy ilyen mellé nem kerülhet egy ember. Badarság. Az iskolába érve magamon érzem a tekinteteket, amit nem igazán szeretek, ráadásul még vadásznom is kellett volna, de úgy tűnik odáig sem jutottam el. Holnap mindenképpen el kell mennem. Az egész napom átlagosan telik kivéve.. a biológia órát. Hallottam róla, hogy egy új lány jött az iskolába, akit Bella Swan-nek hívnak. Nem érdekelt különösebben, bár az tény, hogy nem naponta jönnek új diákok, ide az egyik legzordabb éghajlatú helyére. Ebédkor már látom is őt, de... nem tudom elolvasni a gondolatait. Ez furcsa. Soha ilyen lánnyal még nem találkoztam. Biológia órán viszont meggyűlik vele a bajom. Megcsap az illata... és megint alig bírom visszafogni magam, hogy ne ontsak embervért. Mikor pedig mellém ül le, akkor olyan dühösen nézek rá, hogy legalább elijesszem magam mellől, de nem sikerült, ezért elmegyek óra végén megkérni az ügyintézőt hadd kerüljek át egy másik osztályba, de nincs üres hely és maradnom kell... *

Karakter teljes neve: Ketrin Parker
Faj: ember
Kor: 22
Nem: nő

Születés ideje:1983.07.07.
Születés helye: Skócia - St. Andrews
Család:
-Apa: James Parker – erdész (meghalt)
-Anya: Elizabeth Monro - író
A szüleimmel nagyon jó kapcsolatban vagyok. Anyu olyan számomra, mint egy barátnő, mindent meg lehet vele beszélni. Apuval pedig egyenesen imádok kimenni az erdőbe.
Testvéreim nincsenek.

Előtörténet:
Skóciában születtem 1983 nyarán. 10 éves koromig nem történt velem semmi érdemleges és különös. Suliba jártam, hétvégenként apuval jártam az erdőket, ha tehettem kimentem a város fölött található lerombolt kastélyba kóborolni (persze ez nem tetszet a szüleimnek, mondván, hogy túl veszélyes).
10 éves koromban édesapám egy vadász balesetben életét vesztette. Anyu a temetés után, úgy gondolta, hogy kis időre el kell innen mennünk, hogy felejteni tudjon, ezért a bácsikájához költöztünk New Yorkba. Ekkor még csak az volt betervezve, hogy csak egy-két hónapot maradunk. De anyu úgy látta jónak, hogy a sulit most már inkább itt fejezzem be, mert elég nehéz volt számomra az átállás, és nem akar újra kitenni ennek. Nagyon hiányzott a régi otthonom, de ennek ellenére szerettem itt is élni.
14 voltam, amikor egy újabb sorsfordulat történt az életemben. Megismertem életem nagy szerelmét, Gabrielt egy harcművészeti versenyen. Szerelem volt első látásra. Sok időt töltöttünk együtt. Sőt egy egyetemre is jelentkeztünk.
Az egyetem utolsó éve előtti nyáron elkísértem őt a szokásos versenyére. Külön autóval mentünk a csapattársaktól. Már épp hazafelé tartottunk, amikor szörnyű baleset történt. Az előttünk lévő teherautó pótkocsijának a kereke ki esett és egyenesen felénk röpült. Geb, hogy mentsen minket félre kapta a kormányt, de szerencsétlenségünkre a teherautó mellett lévő autós is ezt tette csak ő felénk rántotta el a kormányt és belénk csapódott. Mikor magamhoz tértem már a kórházban voltam, Gebet kerestem, de amikor anyura néztem, már tudtam mi történt, meghalt. Nekem csak könnyebb sérüléseim voltak, ezért a fizikai sebek gyorsan begyógyultak. Ekkor már 21 voltam.
Szeptemberben nem mentem vissza a suliba, egyszerűen nem ment. A barátaim kitartottak mellettem, folyamatosan próbáltak felvidítani, bulizni hívtak stb. Látszólag vidám voltam, de belül teljesen összetörtem, hisz elvesztettem azt, ami eddig a legfontosabb volt számomra, az igaz szerelmemet.
Akár hová néztem minden ő rá emlékeztettet, ezért elhatároztam, hogy hasonló képen cselekszem mint, ahogy anyu tette egykor. De én nem csak pár hónapra terveztem a dolgot, hanem végleg, azonban ezt anyunak nem árultam el. Akkor nem engedett volna el olyan messzire. Így hát előkaptam egy térképet, és egyszerűen csak ráböktem, lesz ami lesz gondolattal. Mikor megnéztem hová is böktem egy kis városka nevét láttam, Forks. Interneten kicsit utána olvastam a helynek és szimpatikusnak találtam. A talált képek alapján kicsit emlékeztetett Skóciai otthonomra.
Anyu persze nem örült, hogy ilyen messzire megyek. Megígértette velem, hogy sűrűn hívjam és írjak, és hogy a sulit minden féle képen szeretné, hogy befejezzem. Bele egyeztem mindenbe csak, hogy elengedjen. Az iskolából már úgy is csak az utolsó évem volt, ami szinte csak gyakorlatból állt, és a Forksi sulit tökéletesnek találtam arra, hogy a gyakorlatomat ott töltsem, mivel tanárnak készültem. Így hát elindultam az új életem felé.


Kinézet:
Kb. 170 cm magas. Kicsit sportos testalkatú, csinos, mosolygós. Szeme kék. Szőke haja göndör loknikban omlik a vállára.

Jellem:
Megértő, kedves lány, aki a sok hányattatások ellenére is próbál lábra állni. Gyermek kora óta közel áll a természethez, köszönhetően édesapjának. A természet mindig megnyugvást hozz számára. Kicsit makacs, kacér a maga módján, kedves, segítő kész, de félénk is. Szereti a gyerekeket, nem hiába tanul tanítónak. Gyerekkorának köszönhetően a természet ismeretet választotta fő szakjaként. Kicsit nehezen kiismerhető, de ha egyszer valakit közel enged magához, azzal nagyon jó barátságot alakít ki. Saját magát jó emberismerőnek tartja.


Szerepjáték példa:

14 éves voltam, amikor a barátnőm megkért, hogy kísérjem el őt a bátya egyik versenyére. Tudtam, hogy Sarah testvére Tom valami küzdő sportot űz, de azt nem, hogy versenyekre is jár. Sarahnak el kellett őt kísérnie, mert a csapatból most az ő családjuk volt a soron, hogy a csoportot vízzel és tiszta törülközővel lássa el a verseny ideje alatt. Sarah és Tom szülei nem értek rá, ezért kellett Sarahnak menni, ő meg persze megkért, hogy kísérjem el és segítsek neki.
Miután megérkeztünk elfoglaltuk a csapatnak kijelölt helyet. Sarahval mindent szépen előkészítettünk. Megkezdődött a verseny. Lementek az első selejtezők, Tomék csapata nagyon jól állt. A szünet alatt a fiúk pihentek, az edzővel beszélgettek. Ekkor volt nekünk is esélyünk arra, hogy kicsit pihenjünk és szétnézzünk. Sarah talált valami ismerőst és vele kezdett el beszélgetni, én meg csak álltam ott mellette bambán és nézelődtem. Ekkor láttam őt meg először. Épp a mezét vette le, a teste tökéletes volt és kidolgozott, de mit is várunk egy sportoló testétől. Tovább követtem a mozdulatait és figyeltem, ahogy leveszi teljesen a mezét. Ekkor láttam csak meg az arcát. Megnyerő, barátságos, kedves és persze nem utolsó sorban helyes volt. Ott helyben elolvadtam tőle. Olyan volt ez az egész, mint egy filmben egy lassított jelenet. Figyeltem ahogy, felveszi a tiszta mezét, majd egy társa felé fordult, aki persze az én irányomból közeledett felé. Rögtön elkaptam a tekintetemet, hogy észre ne vegye, hogy őt bámulom. (A bámulás enyhe kifejezés arra, amit tettem.) Majd óvatosan visszanéztem. Láttam, hogy a barátjával beszélget, aki egyszer csak felém kezdett mutogatni. Ekkor ő is felnézet és tekintetünk találkozott. Csak álltunk ott, mint bálám szamara. Olyan volt, mintha megállt volna körülöttünk minden, és csak mi ketten lennénk a teremben. Ekkor Sarah lökött oldalba, hogy menjünk, mert folytatódik a verseny. Mire visszanéztem arra amerre ő állt eltűnt.
Sarahnak elmeséltem mi történt. Mire ő rögtön azzal jött nekem, hogy mutassam meg ki volt az. Elkezdtem keresni a tekintetemmel, de nem találtam. Teljesen letörtem. A verseny lassan véget ért. Sarah azt mondta, hogy csak biztosan csak képzeltem az egészet,meg hogy a fáradság miatt képzelődöm.
A verseny véget ért. Tomék lettek a másodikak. Összepakoltunk. Én teljesen letörtem, hogy nem láttam őt, és nem is fogom soha többet. Elindultunk a parkolóba, a fiúk a holmijukat pakolták befelé mikor egy 8 éves körüli fiú szaladt oda hozzám és egy levelet adott át nekem. Kérdeztem, ki küldte, a fiú a háta mögé felé mutatott, de én nem láttam senkit. Sarah közben nyaggatott, hogy szálljak már be a kisbuszba, mert mindenki rám várt. A buszon ülve kinyitottam a levelet:

„ Szia Keti! Gondolom meglepődsz azon, hogy tudom mi a neved. Remélem, nem baj, hogy írtam neked, de a verseny alatt nem volt időm oda menni hozzád, ezért csak annyit sikerült kiderítetnem, hogy mi a neved, és hogy hol laksz.
Én voltam az a fiú akit „bámultál”, erre a haverom hívta fel a figyelmemet. Ekkor néztem rád, de egyszer csak eltűntél. Szeretnék veled találkozni, ha Te is akarod. Kedden délután várlak a Central Parkban a Vizek angyala című szobornál 15:00 –kor. Remélem eljössz.
Geb”

El sem hittem, amit olvastam, teljesen bamba képet vágván át adtam Sarahnak levelet. Mikor rám nézett nem értette mi bajom van, miután elolvasta a levelet leesett az álla. Most már hitt nekem.

// Szia elfogadom a jelentkezésed nagyon tetszett az előtörid *-* Nyomás játszani. Bella (admin) //

Karakter teljes neve: - Benjamin Chorister
Faj: - Vérfarkas
Kor: - 61,de látszólag nem több 25-nél
Nem: - Férfi
Foglalkozás: Jelenleg irodalomszakos tanár

Születés ideje: - 1943 január 20
Születés helye: - Ontario, Kanada
Család: - Michael Chorister (apa,vérfarkas, eltűnt)
- Annabell Chorister(anya, meghalt)
- Testvérek nincsenek

Emberi múlt: - 1943, a háború még javában folyt, de én erről akkor nem igazán voltam képes tudomást venni lévén, hogy még épp csak megláttam a napvilágot. A családomra amúgy sem volt túlzott hatással. Gyerekkorom első néhány évének emlékei szinte eltűntek egy bizonyos kép kivételével. 3 éves lehettem, nem tudtam aludni így kibámultam az ablakon, megláttam édesapám aki látszólag nem egy éjjeli sétára készült. Elkezdett futni, majd pedig a levegőbe ugorván valamivé átváltozott. Farkassá, de nem egy szokványos méretűvé, legalább akkora volt mint egy medve, csak izmosabb és sokkalta ijesztőbb látványt nyújtott. Tinédzser koromig azzal hitegettem magam, hogy csak egy álom volt, de első kézből kellett rájönnöm hogy mégse. 1960-at írtunk és a 17.-ik születésnapomat ünnepeltük, én a szüleim valamint a szűk baráti kör valamint apa néhány igen jó barátja. Nem először tűntek fel. Ez volt a harmadik szülinapom ahol megjelentek. Miattam jöttek, de nem azért hogy velem ünnepeljenek valami egészen másért. Aznap egyáltalán nem voltam jól. Olyan volt mintha a pokolban kínozták volna földi porhüvelyem. Azért éreztem a pokolnak, mert világéletemben mélyen vallásos voltam és hittem hogy aki bűnös bizony ott köt ki. Még az ünnepség lezajlása előtt elájultam. Akkor következett csak az igazi kín...

Vérfarkasi múlt: - Nem éreztem soknak az eltelt időt, talán ha fél órán át lehettem eszméletlen. A pajtában voltunk. Én, apa és a titokzatos baráti társaság. Nekem hátat fordítva diskuráltak, de hamar észrevették hogy felébredtem. Az egyikük megosztott velem egy történetet. Emberekről, nosferatu-król és az emberek védelmezőiről. Mióta ezen három faj a világon van, kettő állandóan viaskodik, hogy a harmadik békességben élhessen a tudatlanság áldott állapotában. Én rákérdeztem, hogy az úr mégis milyen formát szánt az emberiség védelmezőinek. A farkasok alakját. És ekkor tudatosult bennem, hogy az amit akkor este láttam mégse az én elmém szüleménye. De biztosra akartam menni. Megkérdtem apámtól, hogy ő melyik oldalon áll. A válasz evidens volt. Ezek után ő folytatta a beszédet. Kész tényekkel állított szembe. Csak abból lehet védelmező aki kiállja isten próbáját. Az átváltozás felér egy nappal az örök kárhozat tüzén. Kérdezte mit érzek. Akkor már éreztem a pokol tüzeit, de ezek mellé párosult érzékeim folyamatos és fájdalmas erősödése valamint csontjaim nyúlása. Próbáltak azzal megnyugtatni, hogy csak elsőre rossz, később már könnyebb lesz. Ezek után ismét minden sötétté lett. Képek maradtak hátra, négykézláb futok, hangok a fejemben és a felszabadultság csodálatos érzése. Reggel az ágyamban ébredtem. A fájdalom elszállt, de úgy éreztem mintha újjászülettem volna. A védelmezők minden képességével rendelkezek. A tükörben már nem egy pelyhes arcú fiatal köszönt vissza, hanem egy kész férfi. Édesanyámat kissé sokkolta, hogy fiatal mondhatni törékeny fiából érett, erős férfi lett. Történetemet ezek után inkább csak röviden összefoglalnám. Néhány évvel később édesapám elhagyott minket, mondván az ördög a föld más részein sokkalta nagyobb pusztítást végez, így neki ott a helye. Én se maradtam sokáig. Bejártam Ázsiát ahol megismerkedtem az ősi harcművészetek rejtelmeivel. Európában is kalandoztam egy jó darabig. Vámpírok kisebb hadával számoltam le az emberek védelmében. De rá kellett jönnöm, nem mindegyikük gonosz. Vannak bűneiket bánt úgynevezett "vegetáriánus" vámpírok, kik csak állati prédával táplálkoznak. Megismervén őket rájöttem, hogy nem az ördögöt szolgálják, hanem a bennük rejlő démon bújik elő, de képesek azt kordában tartani. Kalandozásaim végére a 21.-ik század elején értem. Több nyelvet folyékonyak beszélek, sok küzdősportban illetve harcművészetben jártas vagyok nem is beszélve egyéb tudományos és irodalmi szaktudásról. Sokan meséltek egy helyről ahol szükség lehet egy olyan "hősre" mint én. Forks. Napfény aligha éri, a nosferatu-k tökéletes lakhelye. Kapcsolataimmal sikerült szereznem egy érvényes tanári diplomát valamint egy állást az ottani gimnáziumban, mint irodalomtanár. De odaérvén, nem kis meglepetésemre, mindösszesen egy "megtért" vámpírfamília él itt, egy törzsnyi farkassal. De ha már a sors szele idesodort, maradok. Hajt a kíváncsiság.


Kinézet: -Magas, jó kiállású, izmos testalkatú kissé szakállas férfi. Ruháiról leginkább a természet jut eszébe az embernek. Tekintete bizalmat sugárzó. Beszédstílusa, korából adódóan, választékos de a külső szemlélő a szakmájára fogja mint holmi ártalom.

Jellem: - Bátor, segítőkész, barátságos. Ha kell aki meghallgasson rá bátran számíthatsz. Vallásos, enyhe hőskomplexussal, emiatt afféle isteni igazságosztónak hiszi magát aki szent küldetésben jár el. De ez utóbbi tulajdonsága csak ritkán tűnik fel bárkinek is.

Szerepjáték példa
Egy repülőgépen ülök, ami új "otthonomhoz" visz. Forks, az emberi szem számára Amerika egyik legsötétebb kisvárosa, egy indián rezervátumtól nem messze. De számomra egy kicsit más. De ezt most még nem részletezném. Próbálok azzá az emberré válni aki ott leszek. Egy 25 éves frissen végzett irodalomtanár kiváló eredményekkel. Vettem magamnak egy családi házat forksban, mutatva hogy hosszútávon maradok. Már mindenemet előre küldtem, bár azon dolgok felét még csak most vettem, hisz eddig saját házam nem igazán volt. Pénzem viszont annál inkább. Kezdek megéhezni. Érzem a nem épp frissen készült csirke illatát, pedig még szinte kész sincs. És hallom ahogy a légiutas-kísérők szitkozódnak a zötykölődő repülőgépre. A farkaslét előnyei. De hogy ne halljam őket zenehallgatásra adom a fejem. A 21.század nagy találmánya. A zsebben hordható zenelejátszó. És az elmúlt majd 20 év egyik általam favorizált stílusa, a Punk zene. Gyors és erős ritmusok, ezek mellé párosul furcsamód a néhol kifejező már-már lírai dalszöveg. Nagyon szeretem. Negyedóra telhetett el és már hozták is ki a vacsorákat. Megkapom a nem túl bőséges egytálételt és hozzálátok.

// Szép előtörténet, tetszett. Elfogadva! Smile Edward (modi)//

Karakter teljes neve: - Daniel Hogs
Faj: - Vérfarkas
Kor: - 20
Nem: - Férfi

Születés ideje: - 1984. Feb. 09.
Születés helye: - Forks, La Push
Család: - Apja: David Hogs Anyja: Suzanne Darmé

Előtörténet: - Daniel Hogs, David Hogs, és Suzanne Darmé egyetlen fiaként látta meg a napvilágot. Egy erős és életvidám ifjúval bővült az apró család. Az apa tudta, hogy fiánál is mutatkozni fognak majd a Vérfarkas lét jelei. Persze minnél később, és reménykedett, hogy ez a generáció kimarad. Danie szinte hibátlanul végezte el az elemit, és jött a középiskola, amit a rezervátuban végzett el. Az apja és az anyja büszle volt rá. És a 17. születés napján eljött az idő. Változásokat vett észre magán. Mintha élesebb lenne a hallása, jobban látna, és az állóképessége is mintha az egekbe szökött volna. Nem akarta elhinni, hogy ilyesmi történik vele, ezért apjához fordult segítségért, aki épphogy nem borult ki.
-Fiam, te nem hétköznapi ember vagy. - mondta, és rátette kezét a fiáéra. Már érezte, hogy nagyon meleg. Hamarosan beteljesedik a dolog.
-Vérfarkas vagy. Arra vagy hivatott, hogy megvédd az embereket a vámpíroktól. - foglalta össze nagy vonalakban.
Danie már hallot legendákat, arról, hogy az indián ősök szövetséget kötöttek egy vámpír családdal. A vámpírok nem lépnek a rezervátum területére, az őslakosok pedig megtartják a titkukat. De azt, hogy ő is részese lett ennek az egyeszségnek, és hogy ez egyáltalán igaz, azt nem nagyon akarta elhinni.
Majd pár nappal később, néhány idősebb indián ifjú szórakozott vele. Danie-t elöntötte a düh. Érezte, hogy forr benne a feszültség. Valami mintha ki akarna törni. És ekkor történt meg. Egy hatalmas "robbanás" után egy szén fekete farkas állt Danie helyén. Valamennyire megmaradt a tudata, így érezte, hogy ez nem lenne fair, elfutott. Mindezt elmesélte az apjának, aki mindent elmondott a Vérfarkas dologgal kapcsolatban.
Danie már nagyjából tudja kezelni az átváltozást, bár vannak pillanatok, amikor tényleg elveszti a fejét.

Kinézet: - Kisportolt testalkat, fekete, rövid haj és sötét szem. Általában farmert és pólót hord. A nyakában pedig egy Szenháromságot ábrázoló nyaklánc lóg.

Farkasként: http://media.comicvine.com/uploads/3/34021/671546-sadness_werewolf_super.jpg

Jellem: - Nagyrészt nyugodt, de ha felbosszantják, akkor kő kövön nem marad.


Szerepjáték példa

Az első munkanapom. Ha most nem vesznek fel, otthagyom az egész bagázst a fenébe. A főnököm épp a velem kapcsolatos gondjait zúdítja rám.
-A hajammal nincs semmi gond. Szerintem.-mondom neki, majd közli, hogy egy órával ezelőtt elkezdődött a munkaidőm. Átadta a szekrényem kulcsát, majd elküldött Isten hírével. Új srác vagyok, nem ismerem a helyet. Legalábbis ezt. Fogalmam sincs merre leledzenek az öltözők. A túlságosan is komoly főnök elfelejtette közölni, hogy merre találom az öltözőket, így most csak sürgök-forgok és megpróbálom megtalálni azt az egy helyiséget, amit épp keresek.
~Szerintem már bejártam az egész kórházat. - gondolkozom magamban, amikor egy öltönyös fickóba botlok.
-Üdv. A nevem Raymond McKelson. - mondja, és rémlik a neve, majd beugrik, hogy mellé osztottak be.
-Nem vagyok semmilyen punk zenekar basszusgitárosa. - mondom kicsit mogorván, mert ha az ember kicsit különbözik a többiektől, akkor már csak punk vagy rock zenekar tag lehet.
-Szóval, izgatott vagy az első napon, mi? - kérdezi mosolyogva.
-Sajnálom, eddig nem sűrűn történt velem ilyen. Igen egy kicsit az vagyok. - mondtam neki.
-Óh, de hülye vagyok, a te neved micsoda, Backstreet Boy? - kérdezi, amire én csak grimaszolok.
-Nem. Daniel Smith-nek hívnak. És ideje lesz megjegyezni a nevem, mert kicsit sértő ez így. - mondtam és már el is indult valamilyen irányba. Remélem az öltözők felé. Én pedig követtem.

//Elfogadva! Wink Üdv az oldalon! Edward (modi) //

Karakter teljes neve: – Sybilla Cora Stormhawk
Faj: - ember
Kor: - 22
Nem: - nő

Születés ideje: – 1982.október 31.
Születés helye: - Olympia
Család:
Apja: Christopher Stormhawk, történelem tanár volt.
Anya: Marion Josephina Jackson, énekesnő volt. Mindketten egy autóbalesetben vesztették életüket 3éve. Az iskolám befejezése után, már csak én egyedül tértem vissza gyermekkorom színterére:Forksba.


Előtörténet: – 1982-ben születtem Olympiaban. Félvér vagyok. Apám, Chris Stormhawk indián, édesanyám, Marion pedig francia ősökkel büszkélkedő amerikai. Anyámat az élet sodorta Forksba, de végül a szíve tartotta itt. Apámmal nagyon boldogok voltak. Amikor anyám terhes lett velem átköltöztek Olympiaba, én már ott születtem. Nagyon boldog gyerekkorom volt. Sokat jártunk Forksba, és gyerekkorom nagy részét a rezervátumban töltöttem. Szeretem a gyökereimet, mindkét szülőm részéről.
Körülbelül 8 éves lehettem mikor elkezdtem álmokat látni, majd látomások törtek rám, ha megérintettem valakit vagy valamit. Halálra rémültem volna, ha nincs velem apu, és nyugtat meg, hogy nincsen semmi baj. Családunkban réges-régen sok sámán, és látó volt. Néha öröm volt, néha bánat ez a képesség. A többi gyerek kicsúfolt néha, de a rezervátumban elfogadtak. Később elmaradtak az álmok, és én normális lettem…de nagyon hiányzott.
Apám az olympia-i iskolában tanított, így hát én ide jártam. Mindig is csodáltam apám munkáját, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha én tanárként dolgozzak.
Megörököltem édesanyám csodás hangját. Apám jobban szerette volna, ha valami más irányba keresek magamnak munkát, de elfogadta, hogy engem csak a zene érdekelt.17évesen New York-ba mentem, hogy karriert csináljak, és már ahogy csak lenni szokott az álmaim összetörtek se perc alatt. Végül mégis csak tovább tanultam, és ének és irodalom tanárnői képesítést szereztem. Azonban az életem nem volt vidám az elmúlt években. A főiskolán ért utol a hír, hogy a szüleim halálos autóbalesetet szenvedtek. A hiányuk azóta is mély seb bennem, de már sikerült tovább lépnem. Sok segítséget kaptam. A gyerekkori barátok, és a család mindig mellettem állt. Nemrég fejeztem be a tanulmányaimat, és most, mint irodalom és ének tanár érkeztem vissza Forksba. Még mindig próbálkozom az énekléssel, de már nem török világhíres babérokra. Megtanultam értékelni az apró dolgokat, ezért is tértem vissza a gyökereimhez. Többek között ezért, és azért is, mert visszatértek az álmaim. Kicsi koromban is megálmodtam dolgokat a múltból, és néha a jövőből is. Apám azt mondta mindig, hogy csodás képességem van, amit az őseimtől örököltem. Sokáig nem álmodtam, és nem voltak látomásaim. Azonban az utóbbi egy évben folyton képeket látok álmomban és ébren is. Új életet akarok kezdeni Forksban, és megtalálni a magam útját.
Az ideérkezésem első estéjén kimentem La Push-ba, és végre hosszú idő után újra otthon éreztem magam. Ki tudja, talán valami jót hoz majd a holnap.

Kinézet: - 178 cm magas vagyok, és én teljesen elégedett vagyok ezzel. Magas, és karcsú vagyok, igazi modell alkat. Mindenem megvan ahhoz, hogy egy férfi elfelejtse a nevét is, ha én éppenséggel úgy akarom. Azonban ezzel csak nagyon ritkán élek vissza tudatosan.Hosszú sötétbarna hajam van, ami tökéletesen kiemeli a szemeim kékes-szürke színét. A szemem színe a hangulatomtól függően változik, akárcsak az anyámnak, bár az ő szemei évek óta szomorú szürke. Szépen ívelt szemöldököm, és érzéki ajkaim teszik teljessé a képet.


Jellem: - Alapvetően kedves és nagyon vidám lány vagyok. Könnyen barátkozom, és szinte bárkivel meg tudom találni a hangot. Karakán vagyok, és megvan a véleményem a dolgokról, de ezt mindig igyekszek olyan formában előadni, hogy azzal ne bántsak meg másokat.
Hűséges, és a végletekig lojális vagyok. Ha én egyszer valakit megszeretek, akkor azért tűzön-vízen át kiállok. Néha nagyon makacs tudok lenni, és ha muszáj, akkor keményen kiállok magamért. Egy lány nem bólogathat folyton.
Az élet megtanított rá, hogy legyek kicsit távolságtartóbb és bizalmatlanabb. Kemény leckét kaptam, nem is egyet, de megtanultam.


Szerepjáték példa
A csöndes eső ritmusa dobolt a fülemben, ahogy megpróbáltam megnyugodni. Faust és Kail alig néhány centire állt egymástól és bár nem figyeltem, hogy miről beszélnek, éreztem az indulataikat. Már éppen szét akartam őket választani, amikor a jól ismert jeges érintés kúszott fel a gerincemen: egy holt lélek.
Táncolnod kell a tűzkörben, csak úgy értheted meg.
- Hol?- A transz állapot határán táncolva suttogtam bele az éjszakába. – Hol van a tűzkör?
El fog jönni.
- Ki??? – Faust és Kail abbahagyta a vitát és felém fordultak, de ezt én már nem érzékeltem
Az éjben újra a halál jár, és prédára vár. Újra kezdődik. Véres a hold…véres a hold…véres a hold.
- Hol? Kit fog megölni? Segíts!!!!!! –A két férfi közelebb lépett hozzám, de egyikük sem mert megérinteni. Az irántam érzett szeretetük felülkerekedett a haragjukon.
Vérkönnyet sír a hold.
- Segíts!!!!! Felelj!!!! Kérlek, ne menj el!!!! - Nem volt válasz. A szellem ahogy előtűnt a semmiből úgy olvadt vissza a semmibe. Ahogy eltűnt lassan én is magamhoz tértem.
Alig nyitott ki a szememet rögtön meg is szédültem. Kail és Faust egyszerre kapott utánam. Két alakváltó fogott közre, akik láthatólag elfelejtették, hogy az előbb még át akarták harapni egymás nyakát.
- Tűnjünk innen, de gyorsan.
- Én vezetek. – Faust Türelmetlenül elengedett, majd a slusszkulcsért nyúlt. Nem adtam oda neki azonnal így folytatta: - Kérem a kulcsot Jasmine! Esik, és mindannyian fáradtak vagyunk, úgyhogy ide azzal a rohadt kulccsal! – Erre már elmosolyodtam, és átadtam neki a kulcsot.
- Ha ezt én csináltam volna, már letépted volna a fejemet. – Kail elismerően nézett Faustra, mire a pimasz mosollyal az ajkán így felelt:
- Ez az előnye egy testvérnek egy kedvessel szemben.
- Na, szép. - duzzogtam halkan. - Az előbb kis híján megöltétek egymást, most meg barátian elcsevegtek.
- Ha jobban tetszik az első felállás, akkor a kedvedért laposra vehetjük egymást.
- Bár ami azt illeti, már nincs sok kedvem megverekedni. – Szólt közbe gyorsan Kail.
- Ennek örülök. - Mosolyogva bújtam közelebb Kailhoz. Az erős karok biztosan tartottak, és bár már meg tudtam állni a saját lábamon, mégsem szóltam egy szót sem.

Minden gond nélkül jutottunk el a lakásomig. Az eső kitartóan áztatta Párizs utcáit, és ezzel lassan elmosta minden szennyét.
A kocsiból kiszállva az ég felé fordítottam az arcom, és hagytam, hogy a hűvös esőcseppek végigfolyjanak a bőrömön. Úgy éreztem, hogy a lágy cseppek a lelkemben lakozó sötét fájdalmat is elmossák, akárcsak az utcák szennyét.
- Jasmine? – Kail forró lehelete a tarkómat simogatta, ahogy beszélt. - Mit látsz az éjszakában?
- Halált és a magány iszonytató kínjait. – Kail karja megfeszült a derekamon, és még közelebb húzott magához. Mintha csak vissza akart volna húzni, abból a mélységes sötétségből, ahova Cleuy halála után zuhantam.
- Szeretlek. – Kétségbeesett suttogása megérintett. Megfordultam az ölelésében, és a nyaka köré fontam a karomat. Kail az ajkamhoz hajolt, de nem csókolt meg.

Karakter teljes neve: - Roxana Campbell
Faj: - vámpír
Kor: - 35
Nem: - nő

Születés ideje: - 1969. március. 24
Születés helye: - Broklyn
Család: - apa.: Richard Campbell
- anya.: Mary Campbell
- testvér(ek).: - Richard Campbell Jr.
- Ehtan Campbell

Emberi múlt: - 1969. március. 24 - én születtem Broklynban a Campbell család 3 gyermekeként. Rajtam kívül 2 fiú van a családban Richard és Ethan. Az apám mint azt mindenki gondolhatja folyamatosan a 2 bátyámmal törődött, katonának küldte őket és nagyon oda figyelt a neveltetésükre. Engem édesanyám gondjaira bízott, mondván a nőknek csak főzni, mosni, takarítani kell tudni illetve majd gyerekeket kell szülniük...Utáltam ezt a hozzáállást éppen ezért szorgalmasan tanultam, és apám legnagyobb megdöbbenésére jelentkeztem a rendőrakadémiára. Soha nem láttam még rám olyan büszkének mint akkor amikor megtudta rendőr lett belőlem. Megtudta, hogy sokkal jobban lövök mint a testvéreim és én vagyok a legjobb a hajdani csoportomban. Broklyn egyik legzűrösebb kerületébe lettem beosztva ahol mindennaposak voltak a gyilkosságok, rablások és még sok minden más..Fertő és mocsok, de rendesen végeztem a munkámat. Szerettem rendőrként dolgozni és erre még csak rátett egy lapáttal, hogy itt ismertem meg a vőlegényemet is. Jake Charternek hívták. Ő volt a társam és egy idő után a társból barát lett, a barátból pedig még több. Jakeben minden megvolt amit valaha is kívántam egy férfiban. Az egész életemet elképzeltem vele és az esküvőnkig csak 3 nap volt hátra mikor is megtörtént....Sosem felejtem el mi történt mivel az egész életem megváltozott...Egy esős szeptemberi estén történt. Jakkel épp járőröztünk és a jövőnkről beszéltünk mikor is riasztást kaptunk, hogy betörtek egy elhagyatott raktárépületbe. Jake azonnal oda vezetett és bementünk az épületbe. Én fedeztem őt, de már tudom, hogy rosszul...Jake előre ment mikor is 3 alakot pillantottunk meg a helyiség kellős közepén. 2 férfi volt és egy nő. Rájuk szegeztük a fegyvereinket és figyelmeztettük őket, de csak nevettek. Elmondtuk a jogaikat és Jake meg akarta őket bilincselni mikor is a két férfi neki ugrott...Lőttem rájuk, de hiába...Széttépték....Védekezett, küzdött de hasztalanul. Nem tudtam megmenteni mert engem meg a nő támadott meg. Lőttem rá, ütöttem, de sokkal gyorsabb és erősebb volt mint én. Egyszer csak a torkomat szorította és megéreztem a fogait a nyakamon. Vámpírok. Eljött a vég...éreztem hogy a vérem egyre inkább fogy...valami méreg indult el bennem. Nem tudom, hogy mi történhetett...elájultam. Mikor magamhoz tértem furcsán éreztem magam..és megláttam Őt..a földön. Vértócsában. Széttépve. összeomlottam. Beszóltam a kollégáknak és sokkos állapotban kerültem kórházba. És a java még csak ezután következett...

Vámpírmúlt: 3 napig voltam bent a kórházban és azt hittem meg fogok örülni. Folyamatosan a vőlegényem testét láttam magam előtt és azt, hogy nem tudtam megvédeni. Meghalt mert a társa nem fedezte rendesen. Pedig lőttem...Úgy éreztem, hogy minden az én hibám. A családom bejött a kórházba, de nem akartam látni őket. Jake szülei nekem estek, hogy miért nem vigyáztam a fiúkra. Gyűlöltem magam. A 2. napon történt, hogy bejött az egyik nővér és vért vett a mellettem fekvő lánytól...Az az illat...megkívántam a vérét és úgy éreztem, hogy anélkül meghalok. Furcsán kezdtem magam érezni..Haza mentem saját felelősségre és otthon jöttem rá, hogy mi lett belőlem. Vámpír lettem. Sorra jöttek elő a különleges képességek. Gyorsaság....erő, a vér kívánata, hogy nem aludtam többé. Nem volt szükségem többé emberi ételre vagy italra...Halálra rémültem. leültem és a neten kezdtem el mindenfélét keresni és minden stimmelt. Képek kezdtek el bevillanni arról a 3 vámpírról akik tönkretették az életemet. Bosszút fogadtam és hasonló esetek után kezdtem el kutatni. Áttetettem magam éjszakai beosztásba mert megfigyeltem, hogy a napon furcsa lesz a bőröm...nem akartam lebukni. Pár hónappal később a neten találtam furcsa eseteket amik Forksban történtek. Ugyan olyan dolgok mint amin én is keresztül mentem. El is határoztam magam, hogy Forksba költözöm és a végére járok a dolgoknak. Át is helyeztek és én ennek csak örültem. Megtudtam, hogy Forksban igen kevés a rendőr így ott csak hasznomat veszik, ráadásul folyton be van borulva így még dolgozni is fogok tudni...Vettem egy házat ott és azóta is nyomozok a 3 vámpír után akik elvették tőlem a szerelmemet.


Kinézet: - Magas, karcsú nő, az átlagosnál fehérebb és keményebb bőrrel. Haja gesztenye barna színű és hosszú. Általában felcsatolja vagy kiengedve hagyja. Szeme sötét zöld színű ami ha megéhezik feketévé változik. Szereti a sportos ruhadarabokat, általában abba látni. Jól állnak rajta a nőiesebb darabok is. Izmos a testalkata mivel sokat sportol.

Jellem: - Roxana egy erős idegzetű nő. Kedves és segítőkész másokkal szemben. A munkáját szenvedélyesen szereti és odaadóan végzi. Hajtja a bosszúvágy szerelme miatt. Általában csendes, de ha valaki beszélgetni akar vele akkor készségesen válaszol. Szeret olvasni, lőni, vívni, lovagolni és boxolni. Odafigyel mindenkire aki a környezetében van. Gyűlöli a hazug embereket és magát is amikor hazudnia kell. Jó a humorérzéke. Barátaiért mindig kiáll és bárkivel képes szembeszállni mivel a félelem szó egy ideje nem szerepel a szótárában.

Szerepjáték példa
Múlti karakter admini engedéllyel

Karakter teljes neve: - Rhiannon Taylor Watson
Faj: - vérfarkas
Kor: - 17
Nem: - nő

Születés ideje: - 1987. március 28
Születés helye: - Forks, La Push
Család: - Apa.: Andrew James Watson 42 éves (vérfarkas)
- Anya.: Elizabeth Williams 39 éves (ember)
- Mostoha apa.: Kenneth Bruce Williams 37 éves (ember)

Emberi múlt: - Az eddigi életem története nem egy tündérmese így aki arra számít, hogy valami Hamupipőke történetet fog olvasni az szerintem most csukja be a laptopját vagy olvasson mást, aki pedig továbbra is kíváncsi az olvasson tovább. nem tart sokáig úgy gondolom, de majd kiderül. A történetem a születésemkor kezdődik mint mindannyiunké. Nem vagyok egy átlagos ember és ez már a születésemkor is eléggé megnyilvánult. Anyám 12 órán keresztül vajúdott velem mire a világra jöttem. Apám különösen nagy lelkesedéssel fogadott és az első dolog amire kíváncsi volt az a szemem volt. Igen jól olvastad kedves olvasom. Apám jól tudta, hogy lánya fog születni, de arra volt inkább kíváncsi, hogy örököltem e tőle a vérfarkasságot vagy sem. Belenézett a szemeimbe és észrevette, hogy aranyszínű szemekkel nézek rá vissza. Abban a pillanatban legördült egy könnycsepp a szemeiből. Büszke volt rám mivel olyan lettem mint ő. Anyámnak nem szólt egy szót sem hiszen ő azt sem tudta, hogy apám vérfarkas. Miután hazamentünk a kórházból minden tökéletesen alakult 1 - 2 évig. A szüleim békésen éltek Forksban, de apán látszott, hogy valami nyomasztja. Anyám semmivel sem tudta belőle kihúzni az igazat így egy idő után feladta. Egy napon elmentünk sétálni az erdő felé mikor is előugrott a semmiből egy farkas és ránk vicsorgott. Anya nagyon megijedt, de én mosolyogtam és integettem a farkasnak. Anya azt hitte nem fogok fel semmit az egészből és nagyon rémült volt. A farkas felénk ugrott mikor is apám átalakult és védelmezően elénk állt. Megküzdött a farkassal és természetesen ő nyert, igaz jó pár sebet kapott. Anyám hazamenekült velem és csomagolni kezdett. Azt mondogatta, hogy apám beteg és ilyen emberrel nem akar együtt élni. Bedobálta a csomagokat a kocsiba és épp ekkor ért haza apa és észrevette, hogy anya el akar vinni. Magyarázkodni kezdett, de ez nem hatotta meg anyámat. Elmondta neki, hogy örököltem tőle a vérfarkasságot mire anyám elsápadt és eleresztett a karjaiból. Majdnem a földre estem, de szerencsére apa elkapott még idejében. Anyám elment. Azt mondta nem akar két korccsal együtt élni. Apám így egyedül nevelt és költözött velem a rezervátumba a többi fajtánk béli közé. Hiányzott az anyám, de mikor 5 - 6 éves lettem megértettem, hogy miért ment el és gyűlölni kezdtem. Ebben az időben jöttek elő a vérfarkas vonásaim is...

Vérfarkasi múlt: - 5 - 6 éves koromban különösen szerettem mindenre felmászni és a szemem színe gyakran változott zöldből arannyá. Vérfarkasok között nevelkedtem így nem meglepő, hogy nem félek tőlük sem pedig a sima farkasoktól. Apám mindenbe beavatott és bevallom először rettegtem, hogy én is ilyen leszek. Egy korcs...Jó ideig féltem és undorodtam a gondolattól is. Nem akartam kitaszított, rettegett lény lenni. Hisz mi várhat rám ilyen kilátásokkal? Kibeszélés, mutogatás, lekezelés...megbélyegzés. A papa azt is elmondta, hogy nagyon sokakról nem tudják megmondani, hogy mik is igazából, de ezért tenni kell. Gondolhatjátok, hogy nem szándékoztam mindenkinek elmondani, hogy mi is vagyok. 15- 16 éves koromig valamennyire rendben mentek a dolgok, igaz ha beteg voltam nem hívhattunk orvost hiszen a rendes testhőmérsékletem 40 - 43 fok és ha ezt észre vette volna megtudta volna, hogy vérfarkas vagyok. Megvoltak az előnyök is hiszen igy én télen nem fáztam meg úgy mint a többi ember. 15 - 16 évesen változás következett be az életemben még pedig nem is akármekkora. Megtörtént az első átváltozásom. Nagyon fájt...pokolian..emlékszem üvöltöttem annyira fájt, és apa hiába csillapított nem használt. Még inkább megemelkedett a testhőmérsékletem, azt hittem élve elégek ráadásul a csontjaim is megnyúltak. Pokolian rossz volt...Szerencsére ezt csak az első alkalommal éreztem. Nem befolyásolt a telihold viszont az első pár átalakulásom önkéntelen volt. Mikor bedühödtem vagy szomorú voltam nem bírtam visszafogni magam. Ahogy telt az idő úgy nőtt az erőm és sikerült megtanulnom kontrollálni a dolgokat. Most már csak akkor változok át ha akarok..Ezen kívül számtalan más előnye is van a dolognak. Kitűnő szaglással, és érzékeny hallással rendelkezem emberi alakban is. Ezen kívül emberi alakban is nagyon erős, és kemény vagyok. Ügyesebb vagyok az átlag embereknél és gyorsabban is futok. Kezdtem megbékélni a gondolattal, de amiatt, hogy mi vagyok nem igazán közeledek az emberek felé...Visszahúzódott vagyok bizalmatlan. Anyámmal a mai napig nem állok szóba pedig hébe hóba próbál velem beszélni...


Kinézet: - Avril 173 cm magas és vékony mégis erős testalkatú. Zöld szemei vannak amik ha ideges vagy hirtelen változik a kedélyállapota arany színt öltenek. Bőre fehér a magas testhőmérséklet ellenére is. Hosszú szőke haja van amit átváltozás előtt fel szokott kontyozni. Van benne rózsaszín melír is. Ha átváltozik a bundája ezüst színű lesz.

Jellem: - Avril egy kedves, aranyos lány aki barátságos azokkal akik vele is azok és segít ahol tud. Barátai mellett mindig minden helyzetben kiáll és megvédi a szeretteit bármi áron. A megbocsátásra nem igazán képes. Ha valakinek bizalmat szavaz és az elárulja örök ellenséget szerzett magának. Kiáll az igaza mellett és képes szembeszállni bárkivel szemben. Forrófejű is tud lenni, ha valaki felbosszantja akkor tör, zúz vagy átváltozik. Nem mondható zűrös fajtának, de túl jó kislánynak sem.

Szerepjáték példa
* Sötét erdő kellős közepén egy ezüst szőrű farkas járja minden napos sétáját és figyeli, hogy a környéken minden rendben van e. Sikoly hatol a levegőbe a közeli bokrok mögül mire farkas egy ugrással máris ott terem. Egy vámpír közeledik egy szőke hajú lány felé aki a földön fekszik és alig van magánál. A farkas nem tétovázik egy ugrással a lány előtt terem és vicsorogni kezd a vámpírra. A vámpír dühösen mered a jövevényre, de mikor az ugorni készül a vámpír eltűnik. A lány eszméletlenül hever a földön. A farkas visszaváltozik és egy szőke hajú lány jelenik meg fekete ruhában. Ez vagyok én vagyis Rhiannon Taylor Watson. letérdelek a lány mellé és megnézem jól van e majd hazaviszem ahol a szülei gondjára bízom. Miután a lányt biztonságban tudtam haza indultam apához, de nem mondtam neki semmit. Miért is tettem volna, hisz a feladatomat végeztem csak*

// jelentkezés elfogadva *-* üdv itt nálunk. Bella (admin) //

Karakter teljes neve: Charlie Collins
Faj: - ember
Kor: - 30
Nem: - férfi

Születés ideje: - 1974
Születés helye: - Dublin, Írország
Család: - Szülei meghaltak, exfelesége: Julie Hayes 28, lánya: Elena Collins, 16.

Emberi múlt: Charlie 1974-ben született Dublinban, majd az ír családi farmra került. Szülei ősidők óta birkatenyészetből éltek. Egyedüli gyerek volt a családban, normális neveltetésben részesült, mindent megkapott, de nem lett elkényeztetett gyermek. A probléma csak akkor lett, amikor Charlie elérte a 18 éves kort és az apja elbeszélgetett vele. Kiderült, hogy neki szánják a farmot és szeretnék, ha Charlie vinné tovább a családi vállalkozást. Neki ehhez semmi kedve nem volt, ő nem akart birkatenyésztő lenni, egyetemen akart tovább tanulni.

Ugyan összeveszett édesapjával, de anyja támogatta őt, ezért Charlie 18 évesen egyetemre ment, ahol újságírást tanult. Egyetemi évei alatt rengeteget bulizott és rájött, hogy az élet sokkal izgalmasabb egy városban, mint egy birkatelepen. Szabadságra vágyott, új életre. Miután megszerezte a diplomát, elköltözött Dublinból, hogy önállóságot tanuljon. Egyetemi kapcsolatai révén sikerült állást szereznie egy washingtoni lapnál, s ott kezdett el gyakornokoskodni. Először a politikai részlegen dolgozott, mivel ott hiány volt az újságírókból. Ennek köszönhetően rengeteg politikussal készíthetett riportot. Ekkor ismerkedett meg a feleségével, Julie Hayesel, aki Andrews képviselő asszisztense volt. Nagy szerelem volt az övék, fél évvel később össze is házasodtak és született egy gyermekük, Elena. Washingtonban telepedtek le, egy ideig jól elvoltak, de mikor Elena hat éves lett, megkezdődtek a gondok. Julie állandóan túlórázott, nem igazán töltötte be az anya szerepet, munkája miatt rengeteget kellett repülnie, így a házaspár elhidegült egymástól. Charlie ugyan szerette a feleségét, de a napi viták teljesen felemésztették őt, már nem érezte jól magát a házasságában. Ezt csak tetőzte az a hír, mikor rádöbbent, hogy felesége nem csak asszisztensi pozíciót tölt be a képviselő mellett, hanem a szeretője is. Ez volt az utolsó lökés ahhoz, hogy Charlie beadja a válókeresetét. A bíróság neki ítélte a kislányt , így nyolc éves korától csak ő neveli Elenát, aki két-három havonta egy hétvégét együtt tölt az édesanyjával, mivel Julienak nincs több ideje a gyerekre.

Charlie egy ideig még Washingtonban lakott a lányával, de aztán kapott egy állást Port Angelesben, így oda költözött a lányával. Újságíróként dolgozott továbbra is, de ezúttal a bűnügyi rovathoz került és oknyomozó riporterként tevékenykedett tovább. Ezt izgalmas feladatnak találta és igen remek cikkeket írt.

Pár napja hírt kapott , hogy egy közeli kisvárosban, Forksban különleges gyilkosságok történtek. Neki sem kellett több, összepakolta a cuccait és a 16 éves lányával Forksba költözött, hogy nyomozzon az ügyben, s friss hírekkel szolgáljon a Port Angelesi lapnak. Kibéreltek egy kis lakást, a lányát beíratta a helyi iskolába, s nincs más dolga, mint hogy cikket írjon, s fényt derítsen az igazságra.

Kinézet: Magas, sportos testalkat, sármos, borostás arc, kicsit őszesbarna haj, kék szemek. Sportos öltözködés, farmer, póló, bőrdzseki.

Jellem: Charlie egy laza, remek humorú fickó. Kicsit trehány, néha lusta. Szereti az életet, szereti a munkáját és a lányát. Imád barátkozni másokkal, de legbelsőbb érzéseit csak kevés emberrel osztja meg. Vidámnak tűnik, de gyakran szomorú, ami főként volt feleségéhez köthető. Mindig is akart egy új anyát a lányához, de sosem találta meg az igazit.

Szerepjáték példa(példa egy másik oldalról, nem kell meglepődni, az női karakter volt )

Csak én vagyok- fűzöm hozzá előbbi kommentjéhez. Szép is lenne, ha ő jelenne meg, az akkor már egyenes utat jelentene a fényes alagút felé. A közönség szóra felkapom a fejem, s oldalra pillantok. Valóban, két-három kamion is áll a parkolóban. Érdekes, ezt idáig nem vettem észre, pedig a nagy dolgok általában hamar feltűnnek. Látom is a nagyjából azonos kinézetű pasasokat, le sem tagadhatnák a szakmájukat, ahogy mi sem. Ez tény, talán néha öltözködhetnénk kifinomultabban, hogy elkerüljük a konfliktusokat, de kérdem én, akkor hogyan szereznénk pénzt? Sehogy, szóval mi már csak így vagyunk jók. Közben kicsit megigazgatom a harisnyámat, amely időközben kicsit lejjebb csúszott. Nem ártana tartani egy bevásárló túrát sem, kellene egy-két harisnyakötő, s egy-két szexi darab. A fene, most még a sarkam is kibucskázott a cipőből. Miután végeztem a harisnyaigazítással, hátra pipálva megemelem a jobb lábamat, hogy visszaigazítsam a magassarkút, s ekkor veszem észre, hogy a sarkában egy nagy repedés ékeskedik. Egy fintorral az arcomon pillantok barátnőmre.
- Olyan egy repedtsarkú vagyok...de tényleg, nézd . - mutatom a cipőmet Charlienak, majd dühösen teszem vissza a lábam az apró kövekre.
- Köszi, hogy vigyáztál rá.- Veszem vissza az olívazöld tatyót, s én is kutakodni kezdek a tárcám után. Pár pillanattal később elő is halászok egy eprecske kinézetű, elég csicsás tárcát, majd kinyitom, s belekukkantok. Minden van benne, csak nem az, aminek kellene lennie. Bele is nyúlok, de pénz helyett valami más akad a kezeim közé. Ahogy kifelé húzom az egymáshoz illesztett lapocskát, azok szép lassan omlanak egymás alá, harmonika formában.
- Öh, nekem van 50 centem és tíz darab óvszer. Színes, extra és édesített.- Kúszik egy vigyor az arcomra, bár tudom, hogy ezzel nem oldom meg a pénz hiányát. Igazából most én is elkenődhetnék, hogy ugyan mi a francból fogunk szállást találni és enni, de soha nem szabad feladni, minden helyzetből van kiút.
- Na gyere, lássuk, mi jön ki négy dollár nyolcvan centből. - Mosolygok rá bíztatóan, majd előre terelgetem, aztán el is érünk a motel bejáratához, ahol a tulaj főhadiszállása lapul. Még nem lépünk beljebb, de az árlista máris szemmel látható. Mit képzelnek ezek a motelesek? Egy éjszaka 12 dollár?? Honnan szedjünk mi ennyit fejenként? Eközben nem tudom nem észrevenni a minket méregető kamionost, aki a sapkája alatt füstöl. Végül Charliera pillantok, s látom, hogy eléggé elfancsalodott, nem csodálom, én is. És nem tudom, hogy miért érzem azt, hogy anyáskodnom kell felette, de valami erre késztet.
- Nyugi, megoldjuk.-Mosolygok rá, s eközben már ujjaim a farmerkabátomra siklanak, s le is húzom a cipzárt, hogy elővillantsam a dekoltázsomat. Jól tudom, hogy ezt is látja a pasas, sőt, oda is lép mellénk.
- Szép estét hölgyek, valami probléma van? - kérdi viszonylag udvariasan, bár a szemei kocsányon lógnak, s a csillogásukból megtudom ítélni, hogy mire gondol. A fene a jó szívembe, átvállalom a dolgot , hadd pihenjen Charlie.
- Igen, ami azt illeti, az utolsó vasunkat is benzinbe öltük. Tudja a nagymamánkat szeretnénk meglátogatni, aki nagyon beteg, de messze lakik, nekünk pedig aludnunk kellene valahol. - Biggyesztem le ajkaimat, színlelt szomorúságot színlelve, miközben közelebb lépek a fazonhoz, majd eleresztek felé egy apró mosolyt.
- Nincs ötlete, hogy mit tehetnénk? - Próbálok flörtölni vele, ha szerencsénk lesz, akkor ma este végre fedél felett aludhatunk..

// jelentkezés elfogadva üdv a csapatban Bella (admin) //

Karakter teljes neve: - Jane de la Volterra
Faj: - vámpír
Kor: - 15 évesen változtatták át, kb. 150 éves
Nem: - nő

Születés ideje: - Nem ismert
Család: - Családját nem ismerte, ikertestvére: Alec. Aro változtatta át őket, ezálltal az egész Volturi-klánt családjának tekinti.

Emberi múlt: - Emberéletem minden darabkája teljes homályba vész előttem,kivéve egyet.Ez az egy apró foszlány pedig az elítélésünk napjának egy része. De túlságosan előre rohantam...Talán jobb ha újra kezdem.
Nos...
Ki gondolná,hogy mikor egy csecsemő felsír valahol a Föld golyón egy álom valóra válik? Mese habbal,mondták erre mindig az emberek és a társadalom egyet is értett velük.Ám arra senki nem gondolt,hogy van amit nem lehet megmagyarázni a tudomány eszközeivel. Aro sokat mesélt Alec-nek és nekem az emberi életünkről,mert ő már akkor is ismert minket. Azt mondta: anyánk hitt ezekben a dolgokban,ám apánk nem. Ez pedig kettejük házasságát úgy roncsolta szét,akár egy villám a viharban magányosan álló fát.Nem sokat tudtunk ezután a szüleinkről. Hogy őszinte legyek a vérszerinti családom mióta az eszemet tudom egy személyből áll: Alec-ből! Érte mindent megtennék,bármit...szó szerint!
Talán emiatt nem állt mellénk sem anyánk,sem apánk mikor ítéletet hirdettek és mágjára küldtek minket! Az oka az volt,hogy mivel már abban az időben is kezdtek kirajzolódni vámpír-képességeink az emberek félni kezdtek tőlünk. Aro a mágjahaláltól mentett meg azzal,hogy átváltoztatott és magához vette furcsa kettősünket.

Vámpírmúlt: Azóta (pontos évszám nem ismert) a Volturi-klánhoz tartozunk,mint tiszteletbeli testőrök. A legmélységesebben tisztelem a gazdáimat,mindig védem őket,odaadü vagyok velük és álhatatos!Pont,mint Alec. Ennél jobbat nem is kívánhatnánk magunknak...



Kinézet: -
Első ránézésre gyönyörű vagyok,akárcsak fajtársaim: szőkésbarna hajam van , valamint a ragadozó mivoltomnak köszönhetően vörös és fekete szemem. Koromhoz képest egy picit kisebb: magasságom mindössze 150 cm. Arcom, bőröm sápadt, hideg és kemény.

Jellem: -Alapvetően gonosz vagyok, mint azt már olvashattátok, előszeretettel kínzok másokat. Ehhez nem csak az emberek tartoznak, hanem a vámpírok,vérfarkasok is. Nem véletlen, hogy testvéremmel együtt az ördögi ikerpárnak neveztek minket. Alec-ért bármit megtennék,ő a támaszom,bátyám,mindenem!

Szerepjáték példa

//másik fórumról//

*Hirtelen lépteket hallottam az ajtó felől,ezért természetes pózba végtam magam.A falhoz támaszkodtam és a karjaimat össze fontam a mellkasomon.Majd mikor megláttam Bellát szélesen elmosolyodtam.*
-Üdv,Bella.Ugye nem bánod,hogy beengedtem magam?
*A hangom bartátságos volt,az arcomról semmit nem lehetett leolvasni.Az emberlány úgy meredt rám,mintha a világ 100 csodája közül egyet látna.Ez szórakoztatott.A mai nap először álltam szembe törékeny,nálam gyengébb emberi lénnyel.Hiába,Alice és Emmett sem tudott velem versenyre kelni,akárhogy is próbálták.Kezet akartam nyújtani Bellának,de ekkor rájöttem valamire: nem lehet vámpír,mivel az illata még most is selyembuborékként szőtte át.Mondjuk,sejtettem,hogy Edward gyenge hozzá és nem teszi meg...*
-Aro küldött,bár gondolom ezt már kiraláltad.Meg kellett néznem,hogy Edward átváltoztatott-e már.Bár ahogy a szemeidet elnézem -*sokat mondó pillantást vetettem barna íriszére*-gyanítom nem. Már találkoztam Emmett-tel és Alice-szel az erdőben.Nos,mondhatni,remélem valaki megtalálja és össze szedi őket!*szándékosan ráakartam ijeszteni a lányra.*
-Aztán össze futottam pár farkassal a rezervátumban.Az előbbi rájuk is vonatkozik!De most gondolkodóba estem:mit csináljak veled,Isabella?*

Karakter teljes neve: - Carlisle Cullen
Faj: - vámpír
Kor: – kb. 360 éves, de 35 évesnek néz ki
Nem: - férfi
Születés ideje: - 1640
Születés helye: - London, Anglia
Család: - apja anglikán pap volt; anyja, testvérei ismeretlenek

Emberi múlt: - Carlisle apja anglikán lelkipásztor volt, aki mélyen belevetette magát a boszorkányok, vámpírok és farkasemberek elleni harcba. A gyanúsítottakat kivégezte. Nem tűrt meg semmilyen hibát, számára kétféle ember létezett, az aki igaz lélek, és az, aki eretnek. Carlisle nem szerette az erőszakot, viszont nagyon okos volt, és találékony, így talált rá egy falu mellett élő igazi vámpír csapatra. Csapdát állított nekik, az egyiket el is kapta, a másik azonban leterítette őt, majd sebesülten magára hagyta meghalni.

Vámpírmúlt: Carlisle tisztában volt vele, hogy apjára nem számíthat, így az átváltozás idejére egy rakás rohadó krumpli alá temette magát. Ez három napig tartott. Mikor ráeszmélt hogy mivé vált, többféle módon megpróbálta megölni magát. Még a koplalással is próbálkozott. Elrejtőzött az emberek elől várva a halált. Mikor már szinte semmi ereje nem maradt, egy szarvascsorda ment el a búvóhelye előtt. Carlisle rögtön rájuk vetette magát. Ekkor eszmélt rá, hogy nem kell embereket ölnie, hogy életben maradjon. Elkezdte kihasználni az idejét. Rengeteget tanult, utazgatott. Utazásai során épp Olaszországban járt, mikor megismerkedett három vámpírral, és megdöbbenve tapasztalta, hogy az Angliában látott vámpírokhoz képest mennyivel civilizáltabbak és műveltebbek. Aro, Marcus és Caius szintén megdöbbentek, mivel ők még nem találkoztak olyan vámpírral, aki hosszabb ideig ellent tudott volna állni az emberi vérnek. Egy ideig velük maradt, és majdhogynem baráti viszonyt alakított ki velük. Próbálták rávenni, hogy engedelmeskedjen a vámpír ösztöneinek, Carlisle viszont erősen kitartott azon elhatározása mellett, hogy soha nem fog embert ölni. Ők tiszteletben tartották elhatározását. Két évszázad alatt immunis lett az emberi vér szagára, és orvosként kezdett praktizálni. Már a sürgősségi eseteket is képes volt gond nélkül ellátni. 1911-ben ismerkedett meg Esmével, aki akkor törött lába miatt volt kórházban. Nem sokkal ez után Chicago-ba költözött, hiszen túl sok időt töltött el Columbusban, és már nem volt hihető, hogy 35 éves. Kezdett magányos lenni. Gondolkodott rajta, hogy ha nem talál magának megfelelő társat, akkor majd teremt egyet magának. Sokáig vívódott ezen, hiszen ő maga sem tudta, hogy hogy lehetséges ez. Végül 1918-ban rátalált Edward-ra, aki a halálán volt. Úgy döntött, hogy megpróbálja, és átváltoztatta. Edward vele maradt, mint a fia. Ezzel megszakadt Carlisle több száz éves magánya. Wisconsin-ba költöztek, ahol Carlisle-t és Esme-t megint összehozta a sors. Ezúttal viszont súlyos sérülésekkel hozták be a lányt. Carlisle megsajnálta, és átváltoztatta őt is. Egymásba szerettek, és legálisan is összeházasodtak. Ezután rátalált Rosalie-ra, és átváltoztatta, úgy, ahogy később Emmettet. Majd később találja meg Alice-t,aki mint kiderül James tett vámpírrá.

Kinézet: - Magas, nagyon jóképű, haja szőke, szeme arany/fekete. Hófehér bőr, sápadt arc, kemény, hideg bőr, emberfeletti szépség.

Jellem: - Carlisle nagyon nyugodt személyiség, soha nem emeli meg a hangját. Neki van a legnagyobb tisztelete a családban. Nagyon okos, és művelt.

Szerepjáték példa

Nem felelt senki, csak néma csend, még egy béna szuszogás sem, mint általában az horror filmekben lenni szokott. Egy darabig álltam még, fülemen a kagyló, és nem is tudom mit vártam igazából. Csak jó volt úgy állni, és hallgatni az üres zúgást. De mi zúgott, hisz a vonalat nem rég csinálták meg, mert egy hete még tényleg rossz volt, de most.
Mindegy, ott egye meg a fene, legyintettem, majd leraktam a telefont.
Visszamentem az asztalhoz, de nem ültem le, csak néztem magasból a papírokat, ahol néhány mondat foszlány cikázott ide-oda.
Muszáj lenne alkotnom már valamit, mert így nem lesz jó vége. Nem mintha időhöz lennék kötve, még pénzt se nagyon kapok érte, csak hogy magamnak bizonyítsak. Magamnak, de minek, hisz tudom, hogy egy szánalmas alak vagyok, aki egész nap itt döglik a New York-i lakásában, és cigarettázik egy halom üres lap fölött. Most is csak itt állok és már vagy fél órája csak azon töprengek, hogy honnét tudnék előszedni egy jó kis dohányt.
Nincs mit tenni, le kell mennem a sarki boltba. Rajtam a köpeny, belebújok egy papucsba, tartsanak bolondnak, kit érdekel.
A lifthez csoszogok, és megnyomom a gombot, marha lassú ez a szar. Kijön közben a szomszéd idióta gyereke, és csak üvölt, bömböl, toporzékol. Az anyja már nagyban szarik az éltre, már kikezdte idegeit a harmadik gyereke, pedig a másik kettő is alig több két évesnél. Nem szól semmit, tűri, hogy nyaggatja az a kis pöcs. Én jót röhögök az egészen, idegesít engem is, de mégis nevetséges.
Végre, felért a lift, vagy épp le, fene se figyelte honnét jön.
Nyílik az ajtó.

Karakter teljes neve: – Charlie Swan
Faj: - ember
Kor: - 40
Nem: - férfi

Születés ideje: - 1964
Születés helye: - Forks, Washington
Család: - ex-feleség: Renee Dwyer, lánya: Isabella Swan, szülei: Geoffrey and Helen Swan

Előtörténet: - Életem 20-as éveinek közepén találkoztam, életem egyetlen, és elidegeníthetetlen szerelmével Rennével , aki nem sokkal a házasságkötésünk után egy kislánnyal ajándékozott meg. A világ legszerencsésebb férfijának éreztem magam. Egy ideig. Majd fordult a kocka, és az életem irányítása, akár a tengeri homok, kihullott a kezeim közül. Renné nem bírta, a szülővárosom légykörét, számára túl borús volt, és szerelmünk ekkor már csak pislákoló lángja sem volt elég ahhoz, hogy itt tartsa őt, és vele együtt a lányunkat Bellát. Forks. Számomra ez a hely az otthon, a maga különleges időjárási viszonyaival együtt. Foglalkozásomat tekintve rendőr vagyok, helyesbítek: Rendőrfőnök. A lányomat, évente csak a nyaralásai alkalmával láttam. Egészen 13 éves koráig. Ő sem szerette a várost, de valamely oknál fogva, és titkon tudtam, hogy ez az ok az édesanyja boldogságának előidézése volt, hozzám költözött.
Alig egy éve él velem, de kis csonka családunk összekovácsolódott. Néha gyötör a bűntudat, hogy vajon az életmódom, a munkámmal, a sportközvetítések nézésével és a horgászattal megfelelő-e egy fiatal lány számára. Ő mindig nyugtatgat, hogy neki ez így teljesen megfelel. Szeret egyedül lenni. Hiszek neki. Ugyan akkor gyanús nekem, a környék legjobb orvosának Carlise Cullennek az egyik nevelt fia Edward, aki udvarolgat neki. Féltem! Mi értelme tagadni! Hiszem egy szülőnek a gyermeke boldogsága és védelme a legfontosabb

Kinézet: - Magas, vékony testalkatú férfi, barna hajjal és barna szemmel.

Jellem: - magának való, elég zárkózott, szeret horgászni, sportmeccseket nézni

Szerepjáték példa
Leültem, hogy egy történetet írjak, valami izgalmasat, egy olyan story-t, amit évekig emlegetnek majd, de nem feltétlenül a halálom után. Összeszedtem a kimaradt papírlapokat és felfirkantottam pár pletykaként is elmenő mondat foszlányt, szóval vázlatozni kezdtem, mindent leírtam, amit valaha valahonnan hallottam.
De most ment a televízió készülék is, és ki tudja melyik leírásomat diktálta a tv, melyiket a tudatom, agyam, az ihlet, mit tudom én, mit mondjak arra, ami tőlem jött, és mik szóltak a rosszakaróimról vagy melyik volt egy kellemes emlék, amit meg akartam osztani mindenkivel, bár csak engem boldogítanak, mások szánalmas embernek tartanának miattuk.
Muszáj rágyújtanom, de az öngyújtó nem működik, a gyufa, az a kemény egy darab, eltört, a tűzhely nem működik, és most jövök rá, hogy az utolsó szál cigarettámat is kilökte a kezemből egy gördeszkás béna gyerek.
A napok óta ott álló kávéból töltök egy csészébe, de kevés is, és már piszok rossz az íze is.
Elterülök a kanapén, az ablakok tárva-nyitva, lebegnek a függönyök, és rohadt hideg van.
Lehunyom a szemem, de ekkor épp megszólal a telefon, furcsa, hogy innen nem tudom folytatni, megcsörren a telefon és…
A kanapén feküdtem a legelképzelhetetlenebb pózban, már mindenem fájt és a legrosszabb, hogy nem tudtam volna megmondani, hol vagyok. Az ablakok még mindig kitárva, az idő még hidegebb, talán a hűs szél ébreszthetett fel, pedig még csak most lépünk bele az őszbe.
Felkeltem és odasétáltam az ablakhoz, hogy végre becsukjam, de ekkor egy ismerős alak tűnt fel, egy csodálatos nő, bundában. Épp kiszállt a taxiból, egy kósza szellő meglebbentette most is tökéletesen beállított haját, szoknyája is meglibbent egy kicsit, de precízen, pont, ahogy kellett, majd végigsétált, mint egy manöken, több centis magas sarkújában. Elhajtotta a ház előtt mindig oktondi vénasszonyt, majd célirányosan indult el felfelé.
Még mindig meg volt a kulcsa a lakásomhoz, mosolyodtam el magamban.

Név:-Cleo Kimberly
Faj:-ember
Kor:-17
Nem:-nő

Születés ideje:1992.07.22
Születés helye:New York
Család:
-Anya:Kate Kimberly
-Apa:-James Kimberly
-egy testvér:Catrien Kimberly
Családi állapot:-normális

Emberi múlt:(E/3)
New Yorkban látta meg a napvilágot és 15 évet ott is töltött.Családjával nagyon boldog volt.A helyi iskolába járt ahol sok barátra tett szert.Mégis úgy döntöttek a szülei hogy elköltöznek Forksba a nagy külvárostól egy kis városba.Ideális családi hely volt számomra.De egy nap váratlan fordulat történt.Egy átlagos gyermek nem tapasztal ilyet de vele még is megtörtént.Egy éjszaka haza fele tartott az iskolából mikor hirtelen elsuhant valami mellette.Furcsa kinézetű fiú, pirosan izzó szemekkel fürkészte a lányt.Cleo hihetetlen gyorsasággal el futott a furcsa férfitól de nem járt sikerrel.Föl lökte a lányt aki lezuhant a földre.Lefogta két kezét és a nyak felé vette a fejét.Alig volt pár centire, míg egyszer csak eltűnt mint a köd.A lány szerencséje az volt ami a nyakában virított.Mivel katolikus volt mindig keresztet hordott magánál.Hajszálon múlt az élete de végül megmenekült.

Kinézet:-sötét barna hajú és szemű, test alakja karcsú vékony.Egy átlagos kis csaj.

Jellem:-barátkozó és őszinte típus, utálja ha lenézik vagy megvetik.
Szereti a romantikus fiúkat és díjazza az igazmondást.
Sokszor meggondolja hogy mit mond, nehogy rosszul süljön el.

Szerepjáték példa:
Ennél már rosszabb ne lehet,ugye?
Ott álltam a szekrény mögött és hallgattam az eseményeket.
Keresd meg őket!!!mondta egy dermesztő hang.
Az egyik félem tartott, és egyszer csak!!!!
Meg vagy!!!-kiáltott a kishúgom.Éppen bújócskáztunk a családdal Catrien kedvért.Nem hittem volna hogy ilyen félelmetes lesz az egész.
Cleo,Catrien,James!!Kész a vacsora!!!-kiáltotta anyám.
Csak azon tudtam gondolkodni hogy lehet ilyen ijesztő a húgom bújócskázás közben.
Közben az járt az eszemben hogy, ugye ez lesz az utolsó játék ma?
Nah milyen volt a bújócska?-kérdezte apám.
Ijesztő és rémisztő!-vágtam rá.
Mikor játsszunk megint,Cleo?-felelte Catrien.
jaj neeeeeeeee!!!!!-idegesen válaszoltam.

Karakter teljes neve: Haylie Huston

Faj:vérfarkas

Kor: 16

Nem: Nő

Születés ideje: 1988.Március.5.

Születési helye: Seattle

Család: Szülei autóbalesetben meghaltak, Testvére: -

Emberi múlt: Szülei autóbalesetben meghaltak, mikor Haylie 14 éves volt, ezért Forksba költözése előtti két évet nagyapjánál töltötte. Nagyapja, Forksból a rezervátumból költözött oda Seattle-be, mikor Haylie született, hogy több időt tölthessen unokájával. A kis Haylie a nagyapja rezervátumi történetein nőtt fel, ám ebben sosem hitt, amím nem tapasztalta magán. Még a 16. születésnapja előtt kezdte érezni magán a jeleket. Sokkal energikusabb volt, majd kicsattant. Mindig is moslygós és energikus lány volt, még szülei halála után is, bár ez az eset mély sebet hagyott a lányban. Nagyapja sajnos, nemsokkal a szülinapja előtt elhunyt, és senki sem maradt Haylienek a városban, emelett igen érdekes dolgok történtek a lánnyal, ezért úgydöntött a Forksi rezervátumba megy. Félt ettől az egésztől, és nem tudta hogyan kezelje a vérfarkas létet.

Vérfarkasi múlt: Haylie már minimum egy hete vérfarkas, de ennk ő nem állt tudatában. Mivel nem került olyan érzelem alá, amely a vérfarkas létét életre kelti, nem változott át. Viszont miután nagyapja meghalt, olyan kétségbeesett és olyan érzések sora támadt fel benne, amelyek felébresztették a vérfarkast a lányba. Ezután kétségbeesetten rohant Forksba, ahol tudomása szerint több vérfarkas is él. Éjszaka érkezett meg a rezervátuma, ezért csak szótlanul megkereste nagyapja volt házát, amelyet nagyapja rá hagyott.

Előtörténet: A lány teljesen magánkívül érkezik meg a rezervátumba. Ittlétéről senkisem tud. Egyfolytában egyetlen kérdést hajtogat magába: Miért pont én? Nehez tud megbirkózni érzéseivel, és nemtudja ezután mi fog történni. Fél, hogy valami butaságot csinál. De a szíve mélyén valami aztsuglya. Menni fog Haylie.

"Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim. "


Kinézet: Közép hosszú, szőke haja van. Nem igazán néz ki rezervátumi tagnak, mert bőre színe se barna. Égkék szemei vannak, amelyekkel bárkit könnyen eltud csábítani. Emberként is kifejezetten csinos, de ezen farkas léte még dob, így kissé izmosabb lesz. Magassága is nő. Az egyébként 165 cm-éhez még nyúlik kb 5 cm-t.

Jellem: Kimondottan cserfes, és mindig mosolyog. Ami a szívén az a száján. Kissé makacs, de nagyon jólelkű, és segítőkész. Családja halála ellenére is mindig vidám, és kimondottan vicces lány. Céljait többnyire mindig eléri.

Szerepjáték példa:
-Sajnos igen * mondtam szomorúan. Ha ember lettem volna, biztos kigördült volna szemeimből pár könnycsepp. Énis nézni kezdtem a tájat *
-Szerintem jobb lenne, ha mindig ilyen mosolygós lennél, lehet az elején nehéz lenne, de aztán szereznél barátokat, és az megkönnyítené azt, hogy mosolygós légy * mondtam neki és rákaccsinottam. Lehet kissé okoskódónak tűntem számára, de én tényleg csupán segíteni akartam. Én újszülött korom óta nevelőotthonban nevelkedtem. Ezért mikor még csak pár éves voltam, nemis fogtam fel, miért vagyok itt. De ahogy múltak az évesk, és énis nőttem, kezdett világossá válni, hogy engem édesapám eldobott magától, és ez fájt, nagyon fájt. Vámpírrá változásom után, sokszor töprengtem azon, mittennék ha találkoznék vele. Talán megszakadna a szívem a boldogságtól, és a karjaiba omolnék, vagy a hirtelen dühtől vezérelve végeznék vele. Ezért inkább úgydöntöttem, hogy jobb lesz mindkettőnknek ha nem látjuk egymást soha. Édesanyám, még ígyis, hogy nemismertem, nagyon felnézek rá, és tiszta szivemből beszülöm és szeretem, hiszen életét áldozta értem *
-Édesanyám belehalt a szülésbe, édesapám meg elhagyott, így nevelőotthonban nevelkedtem * mondtam el a lánynak. Talán jól fog neki esni, ha viszonzom nyiltságát *

Karakter teljes neve: - Amarillys Dyanne Amour
Faj: - ember
Kor: - 16
Nem: - nő

Születés ideje: - 1988. 03. 13.
Születés helye: - New York
Család: - Apám Gregory Amour híres producer, így ismerte meg édesanyámat Lilian Beckinstalet, aki híres énekesnő volt a maga idejében. Testvéreim nincsenek. A szüleimmel alig találkozom.

Előtörténet: - Nem várt gyermekként születtem meg, mert így anyám énekesi karrierjét megakadályoztam. De mindent megkaptam, igaz a szeretet elmaradt az életemből. Gazdagságban tejben-vajban fürödve növekedtem, de nekem csak a szüleimre lett volna szükségem. Négy éves koromra viszont megváltozott minden. Kiderül, hogy tehetségem van az énekléshez ezentúl mindenféle énektanárhoz kezdtek járatni és még inkább kiderült, hogy gyönyörű hangom van, pedig még ki sem alakult teljesen. A szüleim máris nagyobbra értékeltek, bálokra meg minden egyébre járattak, mint valami csodagyereket. Nem csak énekelni tanultam, hanem zongorázni és gitározni is. Szeretek énekelni és zenélni, de még ezt is odaadnám azért, hogy a szüleim azért szeressenek, amilyen én vagyok, nem azért amilyenné próbálnak formálni. Ahogy egyre nőttem, a hangom is kialakult teljesen és már azon kaptam magam, hogy bedobtak a mély vízbe, már az első koncertemet adtam tizennégy évesen és az első lemezt adták ki. Azóta ugyanaz a program, országról-országra jártam a világot, koncerteket adni. Egy jó dolog volt belőle, szeretek utazni és megismerni az ismeretlen kultúrákat, de a nyomás ami rám nehezedik, hogy megfeleljek mindenkinek, nyomott hangulatot hozott, minden egyes koncert esetén. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor énekeltem szívből, mert egyszerűen a megfelelési kényszer mindig azt akarta, hogy jobb és jobb legyek. Nem akartam viszont olyan lenni, mint a többi tinisztár. Soha nem szállt a fejembe a dicsőség, nem kértem fölösleges dolgokat, attól függetlenül, hogy híresnek nevezhetem magam mit meg nem adnék azért, hogy újra normális legyek. Ez nemsokára meg is adatott. Mindig is veszélynek voltam kitéve, voltak olyan őrült rajongók, akik a rajongásukkal már egyenesen zaklattak. Fenyegetések is jöttek, akik az ellentáboromba tartoztak és mindig rettegésben kellett élnem. Ez akkor vált súlyossá, mikor Londonban voltam és egy koncert után próbáltam pihenni egy kicsit. Akkor támadt rám egy késes fazon, de szerencsére sikerül időben hatástalanítani. Apám elhatározta, hogy elküld Forksba, ahol nem sokan ismerhetnek, hogy biztonságban legyek, amíg el nem múlik a veszély. Soha semminek nem örültem annyira, mint ennek, mert mint kiderült teljesen átlagos lányként kell élnem, hogy ne keltsek gyanút. Persze, apám nem engedett el egyedül sajnos, néhány testőr velem jött. Mintha akkora szükségem lenne rájuk... Nem hiszem, hogy egy kedves kisvárosban bárki is gyilkolászni akarna, azért mert énekesnő vagyok.

Kinézet: - Hosszú fekete hullámos hajam van és zöld szemeim. Szép alakom van és mivel ezt kellett megszoknom mindig kecsesen és halk léptekkel járkálok. Leginkább a sötétebb ruhadarabokat részesítem előnyben.

Jellem: - Kedves, kíváncsi természete van. Megfelelési kényszere miatt, nem igazán ellenkezik így engedelmesnek mondható. Vidám, gyakran mosolyog és mivel nem nagyon tudott barátkozni mindenkivel barátságos.

Szerepjáték példa

Multi kari admini engedéllyel

// érdekesnek ígérkezik. jó játékot Bella (admin) Smile //

Karakter teljes neve: - Cassandra Lisa Parker
Faj: - vérfarkas
Kor: - 19
Nem: - nő

Születés ideje: - 1985. november 16.
Születés helye: - Las Vegas
Család: - Az apámmal már 14 éves koromban is borzalmas volt a kapcsolatom, az anyámmal meg utoljára 3 éves koromban találkoztam. Szóval a szüleimre sohasem hagyatkozhattam. Ahogy lehetett elköltöztem az Apámtól, ami 18.-ik születés napomon történt meg.

Emberi múlt: - 1985-ben láttam meg a napvilágot Las Vegasban egy koszos, és kicsi hotelban. Az anyámnek hirtelen indult meg a szülése, és nem tudta felhívni aput, hogy vigye el kórházba, mivel akkor a börtönben ült. Így két szobalány segíett a világra jövetelemben. Minden rendben volt, nem is tudom, hogy éltük túl az agészet. 3 éves koromig, amíg Apát haza nem engedték a börtönből, anyámmal voltam. Aztán ahogy Apa haza jött, Anyu eltünt. nem is fogtam fel, hogy mi van. Csak azt tudtam, hogy Anya nincs és nem jön vissza. Utána az apámra voltam hagyatva. Nem mondom, hogy olyan jól nevelt fel engem, mivel pénze nem volt, és frissen szabadult rab volt. De mégis eléldegéltünk kettesben. 16 éves koromban, már dolgoztam a közeli étteremben. Ekkor ült le velem az Apám beszélgetni. Egy nagy amikor haza jöttem a suliból leültünk az asztalhoz és mesélni kezdett nekem valamilyen Forksról. Hogy ott mik élnek, és hogy én mi vagyok; vagy leszek. Elmondta, hogy a felmenőim mind farkasok voltak, és belém is szorult. Azt mondta, hogy amint 18 leszek el kell mennem La Pushba és új életet kezdenem. El kell felejtenem az egész Las Vegas-i nyomortelepet. Nem is értettem, hogy miért hisz még gyerek voltam. Nem is fogtam fel, hogy mi vagyok. Hogy egy szörny vagyok. Ezek után elkezdtem kutatni a családom után. Quielite indián vagyok. És nem tudom hány év múlva farkas leszek. Ez sok embernek borzalmas lehet felfogni, de én izgalmasnak találtam az egészet, hogy más vagyok, hogu izgalmasabb vagyok mint a többi ember.

Vérfarkasi múlt: - 18 éves voltam, és elmentem Las Vegasból. Repülőre ültem, és pár millióval a táskámban beléptem a rezervátumba. Vettem magamnak egy kisházat, ahol azóta élek és vártam. Vártam a napot, hogy farkas legyek. És ez a nap nagyon hamar eljött. 5 hónapja tartozkódtam a rezervátumban, lassan megismertem a többi embert és pár falka belit. Néhányan kedvesek voltak, de voltak köztük bunkók is. Azokkal nem foglalkoztam. Majd egy nap, reggel elmentem futni. HIrtelen remegni kezdett minden tagom, és azt vettem észre, hogy négy lábbal álok a földön. Nme értettem semmit. Hátra néztem, hogy mi van és azt vettem észre, hogy farkam van és nagy fekete bundám. Majd lenéztem és fekete tappancsokat láttam. Megtörtént átváltoztam. Haza futottam, ott vissza változtam és elmentem Sam Uleyhez. Bevettek a falkába és jól érzem magam itt. Nagyon. A farkasságom, tudom kezelni nem úgy min egyesek.

Kinézet: - A testhőm igen magas, mint a legtöbb farkasnak. A hajam hosszú és ében fekete, néha egyenes, néha hullámos. Attól függ milyen kedvem van. A szemem nagyon szép kék, és csillog. Sugárzok magamból valami intelligenciát és kecsességet. Magas vagyok és vékony de mégis formás. Nem szeretem a rózsaszínt és a csajos, pláza cicás ruhákat. A legjobban a farmeremet szeretem és a Converse cipőmet. Sminkelem magam, de nem úgy mint az őrültek, hanem finoman.

Jellem: - Hát igen, néha tudok bunkó, arrogáns lány is lenni, de alapvetően kedves vagyok. Aki felbosszant, az magára vessen, ha neki ugrok, mivel elég tüzes személyíség vagyok.

Szerepjáték példa
(Másik oldalról)

Reggel van. A koránkelést utálom, így ma is mint mindig, 11-körül másztam le a konyhába a csíkos pizsimben. Anyám már itt sürgött-forgott. Szemforgatva kivettem egy almát a gyümölcsös tálból. Bele akartam harapni, amikor az anyám megszólalt.
- Blair, ma be kell mennem a városba… velem jössz?
Megvontam a vállam és az ablakon kinézve kezdtem enni az almámat. Kint hideg és nyirkos idő volt. Sóhajtottam egyet és felmentem a szobámban. Amikor bevágtam magam mögött az ajtót még hallottam az anyám kiáltását.
- Menj el a boltba Blair!
Megint egy nagy sóhaj és így nyitottam ki a szekrényajtómat. Kivettem belőle egy csőszárú farmert és egy szürke bő pulcsit. Majd leszaladtam a fürdőszobába és megfésülködtem. Egy pillanatig magamat néztem a tükörben. Nem szeretem magamat. Az arcom túl kerek, a szemem átlagos kék. A hajam is csak azért tűnik fel, mert befestettem vöröses –szőkére. Kivettem a szempillaspirálomat a neszesszeremből és elkezdtem kifesteni a szememet, amikor ezzel végeztem egy kis ajakfényt keltem az enyhén dús ajkamra. Majd fáradt tekintettel mentem ki az előszobába. A táskámat magamhoz vettem és a földet nézve vettem fel a Converse cipőmet. Majd elindultam a boltba. Mindig ugyanazt kelet vennem. Az anyám kedvenc müzlijét, majd két csokis croissant. Epres tea és meleg kenyér. Ebben a kis Forksi boltban mindenki ismer. Kedvesen köszönnek nekem. Ezért is érzem magam rosszul, mert én egy nagyvárosi csitri vagyok. Itt meg mindenki kedves és barátságos. Amikor egy mosolyt kell erőltetnem az arcomra, legszívesebben sírnék. Bár itt mindenki szeret engem, én mégis más vagyok. Nem egy Forksi kedves diáklány. Hanem egy New Yorki tini.

// jelentkezés elfogadva üdv a csapatban Bella (admin) //

b]Karakter teljes neve:[/b] – Alice Cullen (Mary Alice Brandon Cullen)
Faj: - vámpír
Kor: - egyértelmű
Nem: - nő

Születés ideje: - 1901
Születés helye: - Biloxi, Mississippi
Család: - Családtagjai:
Édestestvére: Cynthia Brandon
Unokahúga: Alice
Nevelő szülei: Carlisle és Esme Cullen
Vámpír Testvérei: Edward és Emmett Cullen
Férje: Jasper Hale
Sógornője: Rosalie Hale

Emberi múlt: - Fiatalon, látomásai miatt elmegyógyintézetbe zárták. Egy ottani dolgozónak (aki vámpír volt) ő lett a legkedvesebb betege. James, egy magányos vadász vámpír azután nézte ki magának Alicet, miután felfedezte fajtársa figyelmét iránta. Az intézeti dolgozó, hogy Alicet megvédje, szabadon engedte és átváltoztatta. Miután végzett elmenekült, de James megölte őt. Alice nem emlékezett korábbi életére, vámpír mivoltától megrettent, de látomásainak köszönhetően tudta, hogy van egy család, akik maguk közé fogadják, és a nem hagyományos vámpír életet élheti majd. Előző életét is kutatta így talált rá húgára, Cynthiára, akinek van egy Alice nevű lánya, és mind a ketten még mindig Mississippiben, Biloxiban élnek. Ő talált rá Jasperre 1948-ban, aki akkor már vámpír volt.

Vámpírmúlt:
Alice látomásait követve együtt csatlakoztak a Cullen családhoz 1950-ben. Azóta sem maradtak el tőlük. Alice és Jasper hivatalosan is összeházasodtak, de Rosalieval és Emmettel ellentétben nekik egyszer is elég volt. Bella és Edward kapcsolatának kezdetén ő volt a legoptimistább és legtámogatóbb a családból, és biztosította Edwardot, hogy nem lesz semmi baj. Ő mondta meg Edwardnak azt is, hogy Bella egy nap a családjuk tagja lesz. Hisz Különleges képessége: látja a jövőt. (A jövő viszont mindig változik, így csak addig látja valakinek a bizonyos jövőjét, ameddig az a valaki más "útra" nem lép, meg nem változtatja a döntéseit - ekkor változik a múlt is. Úgymond szubjektív a jövő.) Alice csak emberek és vámpírok jövőjét képes látni, mivel korábban ember volt, és aztán lett vámpír. Így képessége nem terjed ki a vérfarkasokra, vagy a félvérekre, mint Renesmee. Testvéreivel ugyan abba a főiskolába jár, egy asztalnál esznek, sosem nyílnak meg másnak.

Kinézet: - Tündeszerű, nagyon vékony, alacsony lány, tüsis, tépett fekete hajjal. Szeme vámpítrarany, avagy rendesen fekete. Mindig elegánsan öltözik, van amiko kicsit bolondos ruhadarabok is kerülnek a ruhatárába,hisz Alice az a buzgó lány, sokszor hord kiegészítőket.

Jellem: – Alice úgy viselkedik mint minden vámpír: nem közeledik annyira az emberekhez, esetleg ha megkívánja őket, és nem tud ellenállni – de aggodalomra semmi ok, hisz Alice tud uralkodnimagán, hisz nevelőszülei úgynevezett vegetáriánus vámpírt neveltek belőle, úgy mint testvéreiből. Kívülről olyan tökéletesnek látszik: tökéletes a mosolya, sosem reagálja túl a dolgokat. Sokan meg is bámulják a Cullen testvéreket ebédnél.

Szerepjáték példa
Szipogva menegetek a könyvtár fele, hisz épp beteg vagyok. Zárkózottan az emberektől, nem bírom ha szemkontaktus van, azonnal lenézek a földre. S a könyvtárba beérve a könytárosnőhöz fordulok, mivel az belémkötött mikor csak úgy bevágtam egyenesen az olvasóterembe. Kelletlenül megfordulok, s beszélek vele, majd valahára bemegyek az olvasóterembe, bár nincs konkrét elképzelésem mit fogok olvasni, csak eljöttem otthonról, hogy ne legyek ott.. hisz üres a ház, nekem meg nincs nagyon amit csináljak. "Machnery of the mind" c. könyvet leveszem a polcról s leülök olvasgatni. Bár van hogy csak tetetem, és az embereket méregetem titokban, hisz biztos nem fognak felpillantani rám, max. ha ők is olyanok mint én, hogy sokáig elnézek egy személyt. Most is a teremben látok sokféle embert, kikről levontam sajnos a következtetést, bár mindig el is tűntetem elmémből ezeket, hisz tudom hogy nem a borítójáról kell megítélni a könyvet, de mégis... ezek az előérzetek még sosem csaptak be engem. Annyira kívülállónak érzem magam, s a gondolataim is messze rángatnak. Lassan már félek saját elmémmel kettesben maradni, hisz túlságosan is át tudok látni az életen.
De döntöttem... életcélt keresek!
A lányt, aki bejött már régóta észrevettem, hisz eddig sem a könyvre koncertráltam éppenség. Amikor közeleg kezdem lejjebb ereszteni a könyvet, hogy lássa, észrevettem. Majd mikor köszön, válaszolok.
-Szia. Nem haragszom, csak beteg vagyok, nem akarom rádragasztani... - szólok mély és reketes hangon, ami biztos rosszul hangozhat. Másképp meg középmagas, teljesen normális hangom van.
-Machnery of the mind - mutatom fel egy kisebb mosollyal ajkamon a könyvet, amiből alig olvastam valamit. - Te? - kérdem vissza a lánytól, aki egyenlőre szimpatikus, de még épp most derítem ki, na meg próbálom alkalmazni az első benyomás meghatározására kifejlett érzékemet. Hm...
-Gyakran jársz ide? Amúgy Rita Robinson. - ondom mosolyogva nevem, s azzal eszembejut valami... ezt a lányt még láttam New York utcáin, nem is egyszer. Na mostmár mindegy...
-Jó neked. - szólok félmosollyal arcomon, közben szokásosan fészkelődök helyemen, s nézem az új arcokat, akik esetleg bejönnek az ajtón.
-Nem annyira érdekes... - motyogom, miközben végiglapozom gyorsan a könyvet a kezemben. Közben a lány könyvét is megfigyeltem, nem volt nagy csoda, mikor mondta a címét. Ismerem azt a történetet.
-Láttam filmben, de nem láttam a könyvet. - végigpillantok megint a kezében lévő könyv borítóján. Nekem is elkellene azt olvassam, bár a film az nagyon jó volt.
-Én nem járok olyan sokszor ide, csak amikor egytedül maradok otthon, akkor szoktam inkább eljönni hazulról.. Nem tudom, otthon inkább filmeket szeretek nézni, s nem olvasok. Itt meg embereket is látok legalább. - mesélek kicsit magamról majd megint a könyvbe temetkezem, legalábbis széken hintázva próbálok koncentrálni. A kérdésre feleszmélek, kicsit gomdolkodom, majd tisztán válaszolok:
-Nem épp nagyon közel, de mondhatni, hogy ahhoz képest, mekkora New York, közel van, hisz nyugodtan elsétáltam ide, igaz, hogy nem vagyok időhöz kötve. Nem nagyon ismerem ezt a környéket, hisz errefele nem járok... te?

// elfogadlak *-* Szia Alicee *-* Bella (admin) //

Karakter teljes neve: - Chloe Kenneth
Faj: - Ember
Kor: - 16
Nem: - nő

Születés ideje: - 1988. Augusztus. 20.
Születés helye: - Amerikai Egyesült Államok, Washington, D.C.
Család: - Apja: ~ Jeffrey Dean Kenneth, 40 éves, diplomata
- Anyja: ~ Claire ( Bennett ) Kenneth, 39 éves, háztartásbeli
- Testvér(ek): ~ Stephanie Kenneth, 20 éves, ügyvédbojtár
~ Lilian Kenneth, 18 éves, tanuló

Előtörténet: - Beszélnék egy kicsit magamról. Először is hello a nevem Chloe Kenneth. 1988. Augusztus. 20. - án születtem az Usában Washington, D.C. - ben. Én vagyok a legkisebb a Kenneth családban. Van két nővérem Stephanie és Lilian. Sajnos már egyikük sem él velünk mivel mind a ketten kirepültek a " családi fészekből " és saját életet kezdtek. Apám diplomataként dolgozik, emiatt rengeteget kellett utaznia és a legtöbbször mi is elkísértük ezért teljesen komolyan és őszintén mondom, hogy bejártam már az egész világot. Anyukám régebben tolmácsként dolgozott, de Stephanie születése után abbahagyta a munkát és háztartásbeli anyuka lett. Nagyon boldog gyermekkorom volt, minden megvolt amit csak egy ember kívánhat magának. Igaz a papát keveset láttam, de az évek során már megszoktam. Rengeteg iskolába jártam már a sok költözés miatt ami megnehezítette a dolgomat a tanulás és a barátszerzés terén, de hát ez van ezt kell szeretni. Mivel mást nem igen tehettem így időm nagy részét olvasással, tanulással, rajzolással és fényképezéssel töltöttem. Akár hányszor beköltöztünk valahova az volt az első dolgom, hogy kitegyem a szobámba a képeimet és ujjakat készítsek. 2 évvel ezelőtt a papa bejelentette, hogy most egy ideig nyugi lesz és nem költözünk már annyit. Akkoriban leginkább otthon dolgozott és bezárkózott a dolgozó szobájába. Hamarosan egy telefonhívást kapott az elnöktől, hogy Forksban furcsa esetek történnek így menjen oda és folyamatosan tájékoztassa őket a fejleményekről. Ennyit arról, hogy nem költözünk többet...Vettünk egy házat Forksban és be is költözködtünk. Stephanie ekkor már nem tartott velünk. Ebben az időben ismerkedett össze valami fiúval és hozzá költözött, Miután Lilian betöltötte a 18 - at ő is elköltözött így már csak 3 an vagyunk a szüleimmel.

Kinézet: - 175 cm magas, 51 kg. Karcsú, de formás lány aki első ránézésre olyan mint egy törékeny porcelánbaba. Hosszú gesztenye barna haja van és világos barna szeme amiből mindig süt az őszinteség, a kedvesség és a bizalom. Haját általában kiengedve hordja, esetleg copfba fogja. Szereti a sportos ruhadarabokat, főként a farmert és a pólókat, de a nőiesebb ruhák is remekül mutatnak rajta. Nem festi magát feltűnően, éppen csak annyira, hogy az jól álljon neki. A világos színek dominálnak nála mind az öltözködésben mind pedig a sminkelésben.

Jellem: - Kedves, barátkozó és őszinte típus. Szeret kíváncsiskodni, beszélgetni és segíteni másoknak. Szereti a romantikus fiúkat. Gyűlöli a hazugságot, a kétszínűséget, a nagyképűséget, a lenézést és azt ha valakit a vagyona alapján ítélnek meg. Meghallgat másokat és ha tud segít. Mindig mosolyog és nagyon ritkán rosszkedvű. Mindig megfontoltan cselekszik és igyekszik nem hagyni, hogy az érzései befolyásolják. Ha felbosszantják édesen duzzog és bevonul a szobájába, de ha komoly a sérelem akkor helyzettől függ a viselkedése. Jó a humora és szeret viccelődni, de sosem bántóan.

Szerepjáték példa
Esik az eső, de még ez sem képes elrontani a kedvemet. Péntek reggel van és már alig várom a hétvégét mert Lilian, a nővérem jön hozzánk este látogatóba és hétfő reggelig marad. Olyan régen láttam már, hogy már nem is emlékszem, hogy hogyan nézett ki akkor. Siettem az iskolába és vártam, hogy vége legyen a napnak. Mint ahogy az szokott lenni ilyenkor mindig lassabban telik az idő ami nagyon bosszantó dolog. Vártam, vártam és vártam míg végre véget ért a nap és én szó szerint száguldottam haza. Otthon már várt a nővérem én meg persze azonnal a nyakába borultam. Szegény el is esett én meg rá, de nem történt baj hanem elnevettük magunkat*
- Lökött vagy - *mondtuk egyszerre*
- Nem mert te vagy az - *ezt is teljesen egyszerre mondtuk mire még inkább nevetni kezdtünk*
- Te semmit sem változtál kölyök - *állapította meg a nővérem mire kuncogni kezdtem*
- Nem szándékozom felnőni és úgy komolykodni mint te és Stephanie. - *feleltem vigyorogva mire csak egy durcás pillantást kaptam válaszul*
- Egyszer majd megérted te is ... - *mondta a nővérem én meg csak mosolyogtam és faggattam mindenről ami csak az eszembe jutott *

// elfogadva Bella (admin) //

Név:Sarah McLain
Faj:ember
Kor:17

Emberi múlt:
Egy nagy városban New Yorkban született.A ottani iskolába járt ahol megismert egy lányt akit Cleonak hívnak.A legeslegjobb barátnők voltak.Szinte mindent együtt csináltak, de váratlanul el kellett költöznie a barátjának.Ekkor úgy döntött Sarah és családja hogy ő kis egy olyan kis helyre vágynak ahol Cleo és családja él.Ott sem maradtak egyedül.Új iskolába ment ahol Cleo segítette át a nehézségeken.A szülei nagyon jóba voltak a másik lány gondozóival.Ezért tényleg a legjobb barátok letettek.

Kinézet:hosszú dús vörös haj és vékony kecses alkat jellemző rá.És persze ott vannak azok a gyönyörű kék szemek.

Jellem:Barátkozó de néha zárkózott típus.Szereti ha kedvesen vagy jól meg vannak vele de viszont utálja ha levegőnek nézik.

Szerepjáték példa:
Nem felelt senki, csak néma csend, még egy béna szuszogás sem, mint általában az horror filmekben lenni szokott. Egy darabig álltam még, fülemen a kagyló, és nem is tudom mit vártam igazából. Csak jó volt úgy állni, és hallgatni az üres zúgást. De mi zúgott, hisz a vonalat nem rég csinálták meg, mert egy hete még tényleg rossz volt, de most.
Mindegy, ott egye meg a fene, legyintettem, majd leraktam a telefont.
Visszamentem az asztalhoz, de nem ültem le, csak néztem magasból a papírokat, ahol néhány mondat foszlány cikázott ide-oda.
Muszáj lenne alkotnom már valamit, mert így nem lesz jó vége. Nem mintha időhöz lennék kötve, még pénzt se nagyon kapok érte, csak hogy magamnak bizonyítsak. Magamnak, de minek, hisz tudom, hogy egy szánalmas alak vagyok, aki egész nap itt döglik a New York-i lakásában, és cigarettázik egy halom üres lap fölött. Most is csak itt állok és már vagy fél órája csak azon töprengek, hogy honnét tudnék előszedni egy jó kis dohányt.
Nincs mit tenni, le kell mennem a sarki boltba. Rajtam a köpeny, belebújok egy papucsba, tartsanak bolondnak, kit érdekel.
A lifthez csoszogok, és megnyomom a gombot, marha lassú ez a szar. Kijön közben a szomszéd idióta gyereke, és csak üvölt, bömböl, toporzékol. Az anyja már nagyban szarik az éltre, már kikezdte idegeit a harmadik gyereke, pedig a másik kettő is alig több két évesnél. Nem szól semmit, tűri, hogy nyaggatja az a kis pöcs. Én jót röhögök az egészen, idegesít engem is, de mégis nevetséges.
Végre, felért a lift, vagy épp le, fene se figyelte honnét jön.
Nyílik az ajtó.

// elfogadva Bella (admin) //

Név: Natasha Uljakova
Faj: ragadozó vámpír
Kor: 23
Nem: nő
Születési hely: Oroszország, Szentpétervár
Születési idő: 1894. december 16.
Család: Szüleim Demetri és Alexandra Uljakova. Testvérem nincs. (többi előtörténetben)
Emberi múlt:
1894. december 16.-án születtem, egy főnemesi családba, pontosan 23 évvel az első forradalom előtt a cár ellen.
Gyermekként én voltam, a szüleim „féltett kincse”. Már kiskoromban a társasági élet etikettjére taníttattak, a tanároktól latint, franciát tanultam. Az apám szentpétervári birtokán nőttem fel, testvérek nélkül. A társaságom általában a személyzet volt, főként cselédek inasok. Napjaim sablonosan teltek egymás után. Időmet olvasással, művelődéssel és lovaglással töltöttem. Demetri a cár embere volt, ezért sokat tartózkodott a palotában, Miklós oldalán. Édesanyám főként velem, és a társasági életével foglalkozott. Gyakran jártunk a királyi palotában, apám egyik fő támogatója volt a cárnak. Már kiskoromban kitanítottak a helyes viselkedésre, tartásra báli táncokat és társalgást tanultam. Szerettem ott lenni, a palotában közkedvelt emberek voltunk, megjelenésünk tiszteletet parancsoló, és apám jelenléte megtiszteltetés volt mindenki számára. 23 éves voltam amikor kirobbant a forradalom. Főnemesi mivoltunkból adandóan is rengetek ellenségünk volt és az, hogy apám a cár jobbkeze csak fokozta a helyzetet. 1917. február 23.-án kirobbant a forradalom. Apám meggyőzte Alexandrát hogy meneküljünk el az országból amíg lehet, ezért anyám, én és a ház cselédei Amerikába akartunk menekülni. Demetri a palotában akart maradni. Nem értettem semmit, nem tudtam felfogni, hogyan hullhatott az idilli, báli ruhás, táncestés gyönyörű világom egy pillanat alatt darabokra. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy sietve elhagyjuk a házat, hátrahagyva mindent, egy sötét autóban ülünk és anyám idegesen szól a sofőrnek: „Быстрый” és az autó gyorsabban gyűri maga alá az utat. A városban hömpölyög a feldühődött tömeg. Tízezres tömeg morajlott a palota előtt, ostromolva a kapukat. Az autó lassan behajtott a tömegbe, próbált kijutni a városból. Dühös arcok néztek át az üvegen, vérbe fordult szemmel csapkodták a kocsit. Aztán hirtelen megálltunk. Anyám a mellkasára szorította fejem, és ráordított a sofőrre hogy induljon tovább, de a megvadult tömeg egyszerűen nem mozdult. Kinyílt az ajtó, és az emberek állatok módjára rángatták ki elölről a sofőrt, majd anyámat. Alexandra sikítva eltűnt a tömegben ahogyan én is. A földre kerültem, körülettem ezer és ezer ember taposott körbe körbe. Szinte négykézláb, valahogyan kimásztam a tömeg középpontjából. A hangzavar, és az üvöltések elnyomták anyám hangját. Zokogva borultam a kőre, amikor valaki fél karral megragadott és felrántott. Pillantásunk találkozott, tüzesen izzó szemei láttán felsikítottam amit csak mi ketten hallhattunk. Megragadta a karom és fölé hajolt. Éget érzés futott végig a kezemen, majd az egész karomon. Egész tüdőből ordítottam. Hirtelen képzeletbeli lángok csaptak fel, felperzselve bőrömet. A vörös szemű idegen elengedett én pedig remegve összerogytam. Kívülről emésztette bőrömet a tűz, mégis úgy éreztem csontig átfagytam, úgy rázkódtam a földön mint akibe áramot vezettek. Lélegzetem hol elakadt, hol vadul levegő után kapkodtam, a folytonos mérhetetlen fájdalom pedig elviselhetetlen volt. Aztán hirtelen sötétült el minden. Pár óra múlva felébredtem, és elölről kezdődött ez a furcsa „roham”. Őszintén kívántam a halált, és nem tudtam elképzelni hogyan lehetek még életben. Végül a testem csillapodni kezdett, de éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Torkom égett, és az érzékeim elképzelhetetlenül felerősödtek. Észrevettem, hogy egyáltalán nem lélegzem, már egy jó ideje. Ez volt az első sokkoló dolog. Majd jött a borzalmas szomjúság, csak épp nem vízre. Elszörnyülködtem magamon. Olyan gondolataim voltak amiket képtelennek tartottam. Halk lépteket hallottam. Teste akaratom ellenére, elképesztően gyorsan mozgott. Megragadtam az idekent, orrom megcsapta bőrének illata. Elkerekedett szemmel figyeltem saját magam. Hallottam a vére gyors száguldását az ereiben, szíve vad dübörgését. Majd mindez megszűnt, torkomon folyt le édes vére, ő pedig holtan elterült az utca hideg kövein. Szomjúságom csillapodott. Egyszerre volt rémisztő és vonzó a dolog. Az erő, a gyorsaság, az érzékelés. De embert ölni... nem mindenki képes rá, de sajnos én képes vagyok rá, és szükségem van rá. Miután valamiféle képen felfogtam és elfogadtam a történteket, az eredeti terv szerint Amerikába mentem. Nem voltam elég bátor Oroszországban maradni, ezek után. Nem tudtam, hogy a szüleimmel mi történt, de van egy sejtésem, és a gondolattól inkább elmenekültem. Azóta nem jártam a családi birtokon de még Oroszország közelben sem. Választásom egy csöndes kisvárosra esett, Forksra, főleg az időjárás miatt, hidegebb és esősebb az átlagnál.
Vámpír múlt:
Fogalmam sincs, miként és hogyan történhettem meg velem ez az egész. Sikerült elfogadnom és ennek örülök. Megtanultam élvezni a vámpír lét pozitív dolgait és kerülni a hátrányait. Átváltozásom után pár évvel tapasztaltam meg először a képességemet, amelyet később utána olvasással be is tudtam azonosítani. Ez a telekinézis, vagy a tárgyak gondolattal való mozgatása. Kezdetben ezen erő kezelése bonyolult és nehéz volt, de lassan megtanultam kezelni. Próbáltam fejleszteni. Azt is észrevettem, hogyha közben kézmozdulattal erősítem meg akkor hatásosabb. Viszont hátránya hogy még mindig nem tudom teljesen irányítani. Ijedtség, vagy nagyobb harag esetében néha magától „működésbe” lép, ami többször bajt okoz. Vámpírlét során találkoztam más fajtám béliekkel, köztük volt pár un. „vegetáriánussal” is. Nem próbálkoztam ezzel az életmóddal és nem is tervezem. Felfogásom szerint ha a sors azt akarta, hogy belőlem ez legyen akkor, úgy kell élnem ahogy az ösztöneim diktálják, és nem átformálni és korlátozni a vámpír énemet.
Kinézet:
Az emberek általában megjegyezik az arcomat. Hófehér bőrömhöz vörös izzó szemek és hosszú vörösesbarna haj társul. A még nagyobb feltűnés kerülése érdekében az eredeti szemszínemnek megfelelő (szürkés-kék) kontakt lencsét hordok. Hajam általában kibontva szabadon hordom. Arcom, orosz nő létén, arányos és a szokásosnál feltűnőbben szebb. Szemem nagy, kifejező, pillantásom mély, szintén kifejező. Ajkaim teltek, amiket általában sötétebb rúzzsal hangsúlyozok. Alkatom vékony atletikus, fehér bőröm miatt törékenynek tűnik. Bőröm jéghideg és kőkemény, amit én a vámpírlétem következményének tartok.
Jellem:A családi származásomból adódóan nem vagyok átlagos természetű. Sokszor visszavágyom a palotába a megszokott életemhez. Természetem alapvetően kedves, bár az idegeneknek gyakran agresszívnak, ridegnek és önteltnek tűnök. Tartásom, és megjelenésem magabiztos, jellemem is az. Vitában nem engedek a másiknak, addig nem nyugszom amíg nekem nem lesz igazam. Nem tudom beismerni a hibámat, ahhoz túl büszke vagyok. Nehezen szoktam hozzá, a változásokhoz, ezért kissé konzervatívnak tartom magam. Mentségemre szóljon, hogy remek humorral rendelkezem, nem szoktam kétségbe esni, nem páníkolok, és általában vidám vagyok. Barátaim nem nagyon vannak, ennek több oka van (vámpírlét, családi múlt stb), de nem is vagyok nagyon társasági ember.
Szerepjáték példa:
//másik oldalról//
Szólalj már meg! Kiabáltam magamban. Még mindig az asztal mögött ült hűvös nyugalommal az arcán. De nehéz tanárként tekinteni rá. Ő most itt a tanár Daniel és nem a zavart, néha össze-vissza beszélő, félénk Daniel aki attól fél hogy bármelyik szavával elüldözhet. Az aki csak váratlanul felbukkan itt-ott, általában ott ahol pont én vagyok. Most nem a vicces, féltő udvarló szerepeben van hanem a komoly filozófus szerepben. Én pedig most diák vagyok. Nah ezt se volt könnyű elviselni. Már rég szövegeltem volna, valószínűleg egy csípős megjegyzést intéztem volna hozzá. De most nem tehettem. Mert ebben a tanteremben a diákja voltam. Úgy, hogy be kell fognom és ki kell bírnom az óra végéig, hogy újból szekálhassam. Többesszámban szólalt meg. Mi az hogy "titeket"? Hátrafordultam és megláttam, hogy mégsem vagyunk egyedül. Ennek most örülnöm kéne vagy nem? Azt hiszem örülni, mert legalább nem kell attól tartanom, hogy esetleg leteper, ahogy az a thriller filmekben szokott lenni, ahol az elmebeteg tanár megerőszakolja a lányt egy üres tanteremben. Nah jó ez erős túlzás volt részemről. Ettől azért nem kell tartanom, de hogy bepróbálkozni az biztos. Vagy mégsem kellene örülnöm? Talán ha kettesben lennénk, közvetlenebbül tudnánk beszélgetni. Diákként viselkednék, követnénk az óra menetét, de mégis más lenne. Csak ő és én, az én furcsa világnézetemmel és az ő filozófiájával. Feladtam a dolgot mivel nem tudtam eldönteni melyik a jobb. Elkaptam több diák dühös pillantását. Néhány tanuló tekintet arról árulkodott hogy nem szívesen látott vendég vagyok az első padban. Mintha csak azt üzennék, hogy: " Új vagy itt, és van képed bepofátlankodni az első padba?!". Mind nyalizós stréber. Jó ... én is jó tanuló vagyok, voltam és remélem leszek is de én szeretek tanulni. Igen szeretek, és ezért már több társaságból szinte kiutáltak.... De ők nem olyannak látszottak mint akik szeretnek tanulni. Hanem mint akik szeretnek bonyolultnak hangzó kérdéseket feltenni, várva, hogy a tanár hasra essen tőle holott még ők sem értik mit kérdeznek. Majd mikor megkapják a választ elégedetten vigyorognak mintha mindent értenének. Daniel elkezdte bevezetni az órát, én pedig az első padból figyeltem. Kerülte a tekintetem ami engem eléggé zavart. Mitől félt? Nekem nincsenek is olyan sötéten csillogó szemei mint neki. Nincs mitől tartani, ha rám néz egyedül én vagyok az aki belezuhan az örvénybe. Amikor elmondta hogy nem egymás álmait fogjuk elemezgetni, nagyon megkönnyebbültem. Hát nem tudom mit kezdene az én álmaimmal. Valószínűleg elmebajosnak tartana. Vagy depressziósnak. Freud? Szuper. Igen gondoltam, hogy a szexualitáshoz fogunk kilyukadni. Valami kissé zavarba hozta, és megmertem kockáztatni annyi önteltséget, hogy magam okoljam ezért. Úgy döntöttem, még egy ideig csöndben figyelek, de ha végre ráveszi magát és a szemembe néz próbálom minél hosszabb ideig ott tartani a tekintetét. Kíváncsi voltam milyen órát fog adni. A tipikus "elmondom amit egy fél órája olvastam a tankönyvben aztán jó napot." vagy a "nagyon poénosra veszem a figurát, hogy menőnek tartsatok" esetleg a "teszek az egészre magasról". Megannyi példát tudtam volna még felsorolni, és mindhez volt szerencsém a régi iskolámba. De tőle azt hiszem valami másra számíthattam.

// elfogadva Bella (admin) //