Bella és Charlie Swan háza

Belláék háza

Hétfő volt. Sosem szerettem ezt a napot, elkezdődik a hét, igen, de valahogy ez egy olyan rettegett nap. Lehet jobb lenne, ha keddel kezdődne, vagy szerdával. Egyáltalán honnan vettük ezeket a neveket, valahogy csak a hétfő az, ami ilyen gúnyosan, nem is, szóval olyan bosszantó. Tán valami hét fő bűnre utalna?!
Bells-nek lassan kelnie kéne. Furcsa lehet neki így újnak lenni, talán beszélgethetnénk, de egyikünk se túlozza el a szavak egymásnak dobálását. Minden reggel csak ülünk egymással szemben az asztalnál, ő müzlit eszik, én kávézom, és újságot olvasok. Szinte alig tudok róla valamit.
Na, felmegyek, és finoman bekopogok.
- Bells, ébren vagy?! – kérdezem finoman.
– Lassan indulnod kéne.

* Reggel felébredek. Hétfő van és nekem újra abba az iskolába kell mennem. Még mindig az ágyban fekszem és bámulom a plafont. Ma vajon jön iskolába? Meg akarom tudni, hogy miért viselkedett velem olyan ellenségesen az a fiú. Úgy nézett rám mintha valami rosszat tettem volna neki. Pedig még hozzá sem szóltam. Nagyon furcsa és engem zavar pláne mivel mellette kell ülnöm egy két órán. Lehet, hogy úgy sértettem meg, hogy nem vettem észre?...Nesze nekem most lelkifurdalásom van. Egyszer csak kintről léptek zaja töri meg az elmélkedésemet majd apám hangját hallom meg az ajtóm előtt. Vele sem ártana már kicsit beszélgetnem hisz alig ismerjük egymást*
- Bells, ébren vagy?! – kérdezte finoman. – Lassan indulnod kéne. - * mondta mire felültem még eléggé kómásan*
- 15 perc és megvagyok. - *szóltam ki majd elmentem lezuhanyozni. 15 perccel később már a farmeromban és a barna pulcsimban voltam és a hajamat szokás szerint kiengedve hagytam majd lementem apámhoz. *
- Elég 20 perc múlva elindulnom, kocsival hamar ott vagyok - *mondtam miután jó reggelt kívántam és leültem hozzá reggelizni*

Felnéztem rá az újságból és a kávém mellől, és bólintottam. Ennyire nem ismerem őt, hogy tudjam, ő pontos, és amúgy autóval tényleg ott van hamar.
Elkészíti a reggelijét és csatlakozik hozzám. Valamit mondanom kéne, mert ez a csönd már eléggé kiakasztó, de úgy érzem ez így megfelel neki, mármint annyira nem zavarja, vagy nem is tudom. talán ő is így érez, hogy nem tudja mit mondjon.
- Mit tervezel mára?! – teszem fel ezt a béna kérdést, mintha bármi olyat fel tudnék neki ajánlani, ami mondjuk leköti így iskola után.
- Mármint gondolom iskolába mész... - megvakarom a tarkómat zavaromban.
- Arra gondoltam elmehetnénk együtt valahova iskola után, ha nincs dolgod, és esetleg nem tartod égőnek, hogy az öregeddel lógj. – majd bevágok egy gyenge mosolyt, ami elég szánalmas próbálkozás, de próbálom oldani ezt a feszülten csendes hangulatot.

* Leülök apával szembe az asztalhoz és miközben eszegetem a müzlimet a gondolataimba merülök.
Miért olyan ellenséges velem? Miért akart csoportot váltani? Beszélnem kell vele, de lehet, hogy ma sem jön suliba. Ez is tök fura. Azért nem jött mert bioszon mellettem kell ülnie? Á ez azért röhejes lenne, biztos nem erről van szó. A gondolataimból megint csak apám hangja rángat ki. El akar engem hívni valahova. Nem sokat szoktunk beszélni egymással és csak nagyon ritkán megyünk bárhova is. Gyakorlatilag csak enni szoktunk együtt...Végül is ki lehet próbálni a dolgot, veszíteni valóm nincsen*
- Semmi különöset nem terveztem még. Suli után egyből haza akartam jönni, de ha van jobb ötleted akkor kíváncsian várom. Egyáltalán nem lenne égő veled lógni. -*mondom egy nagyon apró mosollyal. Méltányolom, hogy próbálkozik és látom, hogy ő is kínosan érzi magát ezért próbálkozom nyitni felé. Lassan végzek a reggelimmel és elmosogatok*
- Mit szólnál ha az étteremnél találkoznánk? Tudod ahol mindig enni szoktunk. - *kérdezem majd ha kapok választ a vállamra veszem a táskámat és elköszönök majd a suli felé hajtok miközben anyával beszélek telefonon*

- Rendben. - mondom csak így egyszerűen, aztán gyorsan hozzá teszem:
- Akkor majd ebédelünk is előtte valami finomat... mármint így nem kellene ma főznöd, kis kikapcsolódás. - felkel, és látom, hogy gyors elmossa a müzlis tálat. Lassan nekem se ártana indulni, de ma remélem semmi nem jön közbe, hisz Bells-vel szeretnék lenni egy kicsit. Olyan sok éve nem járt itt, és most itt van, és mégsem ismerem, pedig a saját lányom.
Hiányoztak azok a nyarak...
Hallom, ahogy kilép az ajtón, elköszön, és felhördül az autója, ami igaz egy roncs, de annyira örült neki...
Egy darabig még olvasom az újságot, majd én is elkészülök és bemegyek kicsit dolgozni, de nem szeretnék ma semmilyen támadásról hallani.